Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Gecse Annabella: A baracai temető sírjeleiről
Dokumentációs igénnyel a baracai temetőt és sírjait 2004 nyarán mértem fel. Ez a fotókkal ellátott felmérés a Fórum Kisebbségkutató Intézet Etnológiai Központja komáromi adattárában Tern. CD5. nyilvántartási szám alatt szerepel. Jelen munkám keretei között ennek az anyagnak csupán egy töredékét van módom felsorakoztatni. Válogatásomban igyekszem képet adni Baraca temetőjének mai (2004. évi) állapotáról, a temető sírjainak típusairól, arányaiban hosszabban részletezve a temető képét „uraló” sírjelek leírását. Nem mellőzöm azonban a sírjeltípusok számszerű rendszerezését, ugyanis felmérésemre építve ez viszonylag könnyen áttekinthető. A néprajzi szakirodalomban sokhelyütt megfogalmazták már, hogy a falusi temetők általában az élő település képei.10 11 „Normális” esetben részekre különülnek a törzsökös lakosság és a bevándorlók, a felekezetek, a társadalmi hierarchia és a gyermek-felnőtt megoszlás szempontjából." Baraca temetője, amint azt sírjelei is jelzik, római katolikus, mivel a falu csaknem homogén katolikus vallásit.12 A ma felmérhető sírok között mindössze két (láthatóan) református van. Az 1940-es évekig a faluban élő zsidó kereskedőcsalád külön, saját házának kertjébe temetkezett. Ebben a kis, körbekerített kertrészben két sír és két sírjel van. A falusi temetőtől egészen elkülönül, ma alig látható, cserjékkel körbenőtt, elgazosodott. A falusi temetőről településszerkezeti szempontból elmondható, hogy fekvése „klasszikus”: a templommal szembenéző domboldalon, jól látható, kiemelkedő helyen terül el, a falu belterületének középső része fölé emelkedik. Benne a sírok elrendezése, az olykor kissé szabálytalan sorok a település főutcájával párhuzamos irányban alkotják az élő falu temetőbeli párját. Teljes területe egy enyhén emelkedő domboldalt foglal el. Ezt az adottságát - dombos fekvését - használta ki a közösség az utóbbi 100 évben annak érzékeltetésére, hogy a falusi társadalomban ki milyen helyet foglal el, milyen a család rangja, valamint ki számít jövevénynek és ki törzsökös lakosnak. A temető közepére, a legmagasabban fekvő részre temetkeztek a helybeli parasztcsaládok és leszármazottaik, közelükbe az a néhány idegen származású, akiket a közösség befogadott. A lejtő aljába - azaz az ív formában elhelyezkedő sírok két szélére - pedig a faluban csak időszakosan megtelepedett szlovák családok, illetve a cigányok temetkeztek. Fekvése olyan szempontból is tükrözi az élő település viszonyait, hogy az említettek (a szlovák és a cigány népesség) lakóházai a falun belül is annak szélén helyezkedtek el. A 2004. évi állapot szerint a temetőnek 252 sírja van (sok ezek közül kettes sír), a terepviszonyok miatt olykor szabálytalan, de egészét tekintve mégis alapvetően soros elrendezésben. Arra konkrét adatok, a sírjelek dátumai utalnak, hogy a 20. század legelejétől folyamatosan használják. A sírok és sírjelek kora arra enged következtetni, hogy területén belül mindig volt egy éppen használt és egy használaton kívüli rész, utóbbi az öregebb sírok helye. A sírok elrendezése, a temetkezés rendje az utóbbi száz év során néhányszor megváltozhatott. Visszaemlékezések szerint az 1910-es, 20-as évek járványai („spanyol”, himlő, „vörheny”) során az éppen Baracán szolgáló plébános kísérletet tett arra, hogy a halottakat az elhalálozás sorrendjében, egyenes elrendezésű egymás melletti sírokba temessék. Nem járhatott sikerrel, mivel a temetőnek csak egy része van, amelyen belül a sírok egymás mellett egyenes vonalban vannak, egymás mellett nem családtagok 10 Erről többek között: László Gyula 1982. 10. 11 Kunt Ernő 1982. 12 A kb. 400 lelket számláló település ma a Rimaszombati járás egyik, csaknem teljes egészében magyar nemzetiségű faluja. A lakosság 85%-a - eltérően a hivatalos statisztikai képtől - magyar anyanyelvű cigány. 472
