Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)

Bánkiné Molnár Erzsébet: Dokumentumok a Jászkun kerület népének temetkezési szokásairól

célra, hogy az ökrök árából fizessék a temetést, mondjanak a leikéért misét, és jusson belőle a szegények etetésére is. Kunszentmiklósról arra van adatunk,29 hogy a virrasztóknak vásároltak kenyeret, húst, bort és pálinkát.

Túrkevén 1761-ben Móré András30 halotti torára marhát vágtak. Kunszentmártonban Bene József halotti torához 1760-ban mészárszékből vettek húst, mellé vásároltak még sáfrányt, mézet, sört, bort és pálinkát. Lajkó Katalin 1819-ben tartott torához 10 lat marhahúst, 4 lat birkahúst, 1 lat rizskását, fehér cukrot, és borsot vettek.

Jászkiséren 1748-ban Molnár István31 torán tehenet vágtak. Rózsa György32 torára viszont 1770-ben egy sertést öltek le. Jászapátiban özvegy Farkas Gáborné Gór Zsuzsanna33 temetésekor az intézkedő vő bort és húst vásárolt a sírásóknak, a szegényeknek ételt és kenyeret osztott 15 Ft értékben. Ugyanitt 1777-ben Virág Farkas34 földnélküli lakos temetésekor bort, pálinkát, húst vásároltak, igaz mindezért csak 2 forintot fizettek. Horváth Ilona35 halálakor Ilona hat magló sertéséből egyet, a koporsót csináló asztalos kapott, kettőt levágtak a torra, de még vettek hozzá 3 akó bort, 6 icce pálinkát, és a koldusoknak csapról kiosztottak 21 icce bort. A Horváth Ilona temetésére érkezett vidéki rokonok számára a temetést követő napon is vásároltak 30 icce bort és marha aprólékot. Blahó József6 jászapáti lakos 1779-ben hunyt el. Blahó földnélküli volt. 104 forintos hagyatékából - mert sok adóssága maradt - kevésre tellett, de tort mégis tartottak. Elfogyasztottak 3 font húst, egy tyúkot, valamint ittak bort és pálinkát.

A halott körül szolgálatot tevők, a szegények és a rokonok megvendégelése, a torozás szinte minden temetési számlából kimutatható. Jelen ismereteim alapján úgy tűnik a torra felszolgált ételféleségekben nem volt valamiféle hagyományhoz kapcsolható rendszeresség. A székhúsnak nevezett hús mindig marhahús volt, de láthattuk olykor sertést és baromfit fogyasztottak. A Szolnok megyei Néprajzi Atlasz készítése során az adatgyűjtők vizsgálták, milyen ételeket fogyasztottak a halotti torokban, de akkor sem sikerült a torozás módjában etnikai sajátosságokat kimutatni.37

Az áttekintett dokumentumokból megállapítható, hogy a módos redemptusok temetése 60-200-250 Ft-ba került, attól függően mikor volt a temetés. A középkategóriás temetések 30-50 forint költségüek voltak, az olcsóbbak 10-15 forintba kerültek, a közköltségen eltemetettek még olcsóbb temetést kaphattak. A középkategóriába tartozó vagy annál olcsóbb temetéseken szinte mindig házilag készült a koporsó, asztalosnak nem fizettek, néha molnár készített koporsót az asztalosnál olcsóbban. Kunszentmártonban Bene Istvánné koporsóját is egy molnár készítette 1760-ban, 1 forintért és 1 krajcárért.38

A legszegényebb nincstelen halottakat a helyi tanács közpénzből temettette el. 1836/37-ben a szabadszállási számadások felülvizsgálatakor a kerületi számvevő figyelmeztette a szabadszállási tanácsot, hogy túl drága szegénykoporsót vásároltak. A drágának talált koporsó 6 forintba került, helyette háromforintosat javasoltak mondván:

29 BKML Kunszentmiklós It. V. 304. 1831/32. N. 100.

30 SZMLTúrkeve It. Rsz. 578.CA 5. sz. n.

31 SZML Jászkisér iratai, Rsz. 74. p. 262.

32 SZML Jászkisér iratai, Rsz. 75. 141-145. p.

33 SZML Jászapáti iratai, Rsz. 157. Caps. 47. Fase. 18. N.9. /1801.

34 SZML Jászapáti iratai, Rsz. 135. N.l. Fasc. 10. Caps. 27.

35 SZML Jászapáti árvaszámadások, Rsz. 156. Caps. 47. Fasc. 6. N. 3.

36 SZML Jászapáti iratai Rsz. 135. N.6. Fasc. 10. Caps. 27.

37 BARTHA Júlia 2002. 118.

38 SZML Kunszentmárton iratai, Rsz. 712. Fasc. 17. N. 46./1819.

460