Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Bánkiné Molnár Erzsébet: Dokumentumok a Jászkun kerület népének temetkezési szokásairól
hogy „a régibb jó szokás szerint és mind az érdemesebb tagokra nézve a megkülönböztető tisztelet, mind a jeladás által a Halottra kívánt tudomány fenntartasson”.2 A mintaadó redemptus családok különösen ügyeltek arra, hogy a család elhunyt tagjának rangjához méltó temetést rendezzenek. Nem egyszer maguk az elhunytak gondoskodtak végrendeletükben vagy más módon a majdani temetés anyagi fedezetéről. Gyakori volt bizonyos vagyontárgyak, állatok hagyományozása a temetés költségeire. Kutatásaim igazolják, hogy a Jászkun Kerület redemptusai körében a paraszti életmód, a takarékos életvitel és a célszerű fogyasztás tekinthető általánosnak. Ettől két esetben mutathatók ki eltérések a lakodalmak és a temetések lebonyolításában. Mindkettő olyan eseménynek számított, ahol erőn felüli költekezések történtek. Az a törekvés, hogy a temetéseket látványukban is emlékezetessé tegyék, a redemptus családokat bizonyos mértékű presztízs kiadásokra késztette. Több olyan redemptus temetését tudjuk dokumentálni, akinek végső búcsúztatásában az elhunyt korábbi életvitelétől elszakadva a költekezés dominált. Az okot a bevezetésként felvázolt társadalmi mentalitásban, ajászkun büszkeség utolsó felvillantásában vélem meglelni. A félegyházi (kiskunfélegyházi) Horváth család három generációjának életvitelét és vagyoni helyzetét elemeztem.3 A családi események mikrotörténeti kutatása igazolta a presztízs elemek megjelenését a temetésben. Horváth Antal - naplóját a Redemptusok könyvben közöltem - ősei 1743-ban Jászfényszaruból költöztek Félegyházára. A család részt vett a redempcióban, Antal apja 1761-től szenátori, 1772-től főbírói tisztséget töltött be. Antalt szintén szenátorrá választották, halála 1825-ben következett be. Temetése, amint a nála korábban elhunyt feleségéé is, rendkívül költséges módon zajlott. A két temetés összesen 488 forintba került. Antal, amikor városi adószedő volt, egy évre 59 Ft fizetést kapott. Mindazonáltal igen jómódú redemptus volt, négyszobás házát a hagyatékban 3000 forintra értékelték. Horváth Antal temetésének részleteit nem ismerjük, leányának, Teréziának a temetéséről viszont maradtak olyan dokumentumok, amelyekből a lebonyolítás mikéntjére következtethetünk. Horváth Terézia elvált a férjétől, aki szíjgyártó mester volt. Terézia a váláskor megkapta a földbirtokuk felét. Gyermeke nem született, földjén egyedül gazdálkodott, 1831-ben halt meg. Teréz temetése több mint 200 forintba került, tehát hasonló költséggel történt, mint az édesapjáé.4 A végtisztesség kiadási nyugtái között szembetűnő, hogy 2000 db. „sárga szöget” vettek, amelyből 1500-at a koporsó díszítő szögeléséhez használtak fel. Nagy mennyiségű fekete pántlikát, 49 rőf fekete fátylat, 7 'A rőf fekete tafotát is vásároltak. Az elhunyt szolgálója fekete keszkenőt kapott. A temetési szertartáshoz két énekes mise kapcsolódott mindkettő liberóval,5 s a búcsúztatón is elénekelték a halotti könyörgést. Az utolsó útra elkísérték a szíjgyártó céh tagjai a céh zászlóival. A Horváth család kései utódai6 1900-ban még őriztek a hajdani halottkultuszból megmaradt szokás elemeket, mert októberben a halottak napjára az öreg Horváthok sírkeresztjeire 6 és 'A méter tüll anyagot vásároltak, 22 koszorút és 18 „rudas girlandot” készítettek. 2 DÓSA József-SZABÓ Elek 1933-34. 67-68. p. 3 BÁNK1NÉ MOLNÁR Erzsébet 2000. 4 BK.ML Kf. lt. [Bács-Kiskun Megyei Levéltár Kiskunfélegyháza levéltára] Arc. 15. Caps. 2. Fase. 3. N. 40 /1831. 5 Libera = halotti könyörgés (Ments meg Uram...), amelyet a római katolikusok temetésén énekeltek. Eléneklésére rendszerint diákokat fogadtak, ami külön pénzbe került. 6 BÁNK1NÉ Molnár Erzsébet 1996. 89. 456
