Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Lukács László: Az adventi koszorú elterjedésének történetéhez
szebb volt az én karácsonyfám, a sok gyertyával és két bukszusból font hatalmas világító szív, nagy koronával.”14 A biedermeier kori német nagyvárosi úriház karácsonyi tárgyi világának egész rendszerét rögzítette a naplóbejegyzés. Itt még tetten érthető, együtt van minden, ami idővel, illetve mást társadalmi közegbe kerülve egyszerűsödik, differenciálódik, megszűnik vagy más időpontra kerül. Az ajándéktálakból a mézeskalács, alma, dió-, mellőlük a gyertyák a karácsonyfára kerülnek, amely egyre inkább az ünnep domináns tárgyává válik. Olyannyira, hogy kiszorítja az itt még szereplő karácsonyi piramisokat is. Jelen van az örökzöld ágakból font gyertyás koszorú is, itt még szív alakú, koronával kombinált. Utóbbi a XIX. század második felétől adventi koszorú néven önállósodik, szerepe átkerül a karácsonyt megelőző hetekre, s elindul közép-európai hódító útjára. Lilli Parthey biedermeier kori naplóbejegyzésében említett karácsonyi koronát ugyancsak az adventi koszorú előfutáraként értékelte Hermann Kügler. 1930-ban megjelent tanulmányában említette, hogy a karácsonyi korona néhány év óta sok berlini családban adventi koszorúként éledt újjá.15 Jochen Klepper naplójában arról olvashatunk, hogy 1940-ben karácsonyi szabadságra mehetett a fúrstenwaldei kaszárnyából Berlin- Nikolassee-be. Hazaérkezése napján, december 22-én, vasárnap: „A szeretett ház erkélyén már készenlétben állt a karácsonyfa. A kávéasztalon az adventi koszorú gyertyái égtek.”16 Münchenben az első adventi koszorút a Szilveszter-templomban helyezték el 1930- ban vagy 1931-ben. Innen hódította meg a következő években a templomokat és a magánházakat. Berchtesdagenben az első példányt 1935-ben a Stiftskirchében Otto Schüller plébános akasztotta fel. A családi adventi koszorúkat 1937 óta advent első vasárnapját megelőző szombaton megszentelik a templomban. Valamivel később az untersteini és a bischofswieseni plébániák is átvették ezt a szokást.17 Gerard Müller Weihnacht der Deutschen című könyvében (1946) szintén azt írta, hogy az adventi koszorú szokása az északnémet területekről az utóbbi évtizedekben terjedt át a katolikus délnémet vidékekre. Meghódította a családi otthonokat, a közösségi szállásokat (árvaházak, diákotthonok), templomokat. Fenyőgallyakból fonják, piros vagy lila szalaggal kötik át. Négy piros vagy sárga gyertyájából minden adventi vasárnapon eggyel többet gyújtanak meg, utalva az egyre közeledő valóságos fényre, karácsony éjjelére, Jézusra.18 Az adventi koszorúról szól az egyik legismertebb német karácsonyi vers: Advent, Advent, ein Lichtlein brennt. Erst eins, dann zwei, dann drei, dann vier, dann steht das Christkind vor der Tür. Advent, advent egy gyertyácska ég, Először egy, majd kettő, majd három, majd négy, azután a Jézuska áll az ajtó előtt. Az Érchegység fafaragó népi iparművészei fából is készítettek, esztergáltak, faragtak, festettek adventi koszorúkat, a gyertyák között angyalokkal, törpékkel, fenyőfákkal, gombákkal, zenészekkel.19 Az első világháború idején az északnémet terület hadikórházaiban, a kórtermekben is megjelent az adventi koszorú, ahol sebesültként, ápoltként a német nyelvterület más 439
