Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Novákné Plesovszki Zsuzsanna: Az evangélikus néphagyományok elsajátítása a gyermek családba nevelődésének formáival a XIX-XX. században
vagy a bejáratnál álltak.8 Az istentisztelet alatti magatartásukat is a rend jellemezte. Az Isten házában mindenkinek erkölcsösen is tisztességesen kellett viselkednie. A szülőknek kellett ügyelniük arra, hogy a gyermekek ne nevetgéljenek, beszélgessenek, hanem „legyenek az isten igéjének meghallgatásában éberek és buzgók”. Akik ennek nem feleltek meg, azt az istentisztelet végeztével megfenyítették, vagy ha fiatalabb volt, szüleit ítélték el, illetve rótták meg. A templomi úrvacsoraosztásban először a gyermekek - konfirmandusok - felkészítése heti 2-3 alkalommal történt általában a késő téli hónapoktól, amit templomi vizsgáztatásuk a katekizmusból zöldcsütörtökön, áldozócsütörtökön történt. Ekkor délutáni istentisztelet keretében, a helyi gyülekezet előtt számot kellett adniuk tudásukról. Az első konfirmációjuk - úrvacsora vételük és e hitben való megerősítésük a keresztelés alkalma után - pünkösd vasárnapján volt. A 10-12 éves fiúk-lányok kezdetben nemenként elkülönülve vettek részt ezen az oktatáson. A kislányok ettől kezdve viseltek komolyabb nagylányhoz illő ruhát. A fiúkat a szülők gyakran nem engedték el - mivel szükség volt rájuk, az otthoni munka lekötötte őket -, s gátolta felkészülésüket a vizsgára. Később azonban, lelkészi ráhatás nélkül, elsősorban az édesanya rábeszélésére ezek a mulasztások eltűntek. A gyülekezet a vizsga mindkét napjára feldíszítette templomát, emlékajándékot adott. Mivel a konfirmáció a kereszténység megújítását jelenti, a hit megerősítését és megvalósítását jelentette, ezért a gyülekezet tagjai a gyermek fogadalma napján újból imádkoztak ezért a gyermekért, hogy keresztény hitben mindvégig megmaradjon és tartózkodni tudjon minden egyéb tévelygéstől. A templomi rendet, egyházi szokást betartva ezután a család és a szűkebb rokonság ünnepi ebéddel ülte meg a nagy eseményt, amely a lányoknál azt is jelentette, hogy hamarosan eladósorba kerülnek. Azok, akik a katekizáció külön alkalmaira nem jártak el, az elemi népoktatás keretében az „Erkölcsis szabályok”, valamint a „Kis- és nagy káté” című tantárgy alapján ismerhették meg a felekezet történetét, szabályait, és év végén, az iskolai vizsga után tettek konfirmandusi vizsgát. A nagyobb gyermekek az egyházi szolgálatban is kivették részüket. Segítettek a harangozónak vagy a templomszolgának, illetve temetéseken énekeltek a tanítóval. A szülők az ilyen megbízatásokra mindig biztatták gyermekeiket, rájuk büszkék voltak, hiszen ez külön rátermettséget jelentett, csak jó magatartásúakat bíztak meg, s ezzel némi pénzt is lehetett keresni. Egyházi ünnepségekhez kapcsolódó népi-vallási ünnepek szorosan összefonódtak a gyermek iskolai nevelésével. Gyakran a tanító irányításával történtek, vagy érintették az iskolából, mint egyházi intézményből kiinduló szokásokat. Tekintettel arra, hogy ezek tárgyalása külön rendszerezést igényel, s terjedelmi okok miatt is, külön tanulmány keretébe tartoznak. A népi-vallási hagyományok, az apa, az anya, a gyermek szerepe az idők során sokat változott. Az elvilágiasodás fellazította az erkölcsöt, és új normatívákat hozott. 8 Lásd PLESOVSZK.I Zsuzsanna, 1997. 417^t26. 432
