Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)

Silling István: Brojanica, az új pravoszláv olvasó

viselői fiatalok, középkorúak, idősek, férfiak, nők, iskolázottak és anélküliek egyaránt. Már-már divatnak is nevezhető a viselése. Szinte bizonyos kiegészítőként jelenik meg, akár a hajba tűzött napszemüveg, vagy egy ékszer.

Van 50, sőt 100 csomóból álló brojanica is, melyeknek viselését azonban csak magas egyházi beosztású személy engedélyezheti, s azokat már a nyakba akasztva viselik. De már ilyet is lehet vásárolni úton-útfélen.

Amikor imádkoznak az olvasóval, akkor leveszik a karjukról, a bal (vagy a jobb) kezükben tartják és a jobb (vagy a bal) kezük ujjaival egymástól elválasztják a csomókat. Az imádkozás előtt és után mindig keresztet vetnek. De ajánlatos, hogy minden csomóra történő imamondás előtt és után is vessen keresztet magára az imádkozó, így könnyebb a koncentráció az elhangzó szöveg szavainak jelentésére. Az egyház papjai még azt is megengedik, hogy gépiesen mondják az imádkozok a szöveget, bízva abban, hogy ez előbbutóbb tudatossá és a jelentésének megfelelővé válik. Az imádkozás célja lehet kérés, hála, dicsőítés, de az imában mindig a kegyelemkérés szerepel első helyen. A pravoszláv imádkozás leginkább állva történik a családi védőszent ikonja vagy más szentkép előtt, amely mellett a füstölőben meggyújtják a tömjént. De az ülve, fekve történő imádkozás is jóváhagyást nyert már betegek, fáradtak esetében. Az aludni térő is megkeresztelheti a brojanicával a fekhelyét, s azzal együtt tér nyugovóra, s imáit mindaddig mondja, míg el nem alszik.

Az ima szövege rövid, és nem minden alkalomra ugyanazt mondják, halkan, szinte suttogva. A könyörgések szövege a következő variációkban fordul elő, amit minden csomóra mondanak:- Gospode Isuse Hriste, sine Bozji, pomiluj me gresnu! (Uram, Jézus Krisztus, Istennek fia, könyörülj rajtam, a te bűnös szolgálódon!);- Presveta Bogorodice, spasi me greSnu! (Szentséges Istenszülőcske, ments meg engem, bűnöst!);- ezt az imádságot a Szent Anya iránti kiváló tisztelet jeleként tartják becsben a szerbek;- Gospode Isuse Hriste pomiluj slugu svoga (Jovana) (Uram Jézus Krisztus, könyörülj a Te Jovan szolgádon!);- Sveti Vasilije (ili ime nekog drugog sveca), moli Boga za mene gresnoga (Szent Vaszilije, vagy bármely más szent neve - kérjed értem, bűnösért a Jóistent!);- Gospode Isuse Hriste, upokoj dusu usnulih slugu svojih (Uram Jézus Krisztus, adj nyugodalmat a Te megboldogult szolgáidnak!) - ezt csak az első szem után mondják, majd a következők után már nem hangzik el az elhunyt neve.

Míg mondják az imát, addig gondolhatnak kívánságra, óhajra, köszönetre, amiért az imát mondják. Bárkinek a neve behelyettesíthető az imába, illetve az imádkozó így is fogalmazhat: könyörülj rajtam, a te bűnös szolgádon - elmondta M. Z. 48 éves zombori asszony.

Az imádkozó felajánlhatja imáját a saját védőszentjének - ez minden görögkeleti vallású szerb családnak van, s családi védszentnek nevezik, ünnepét szlavaként, családi védszentünnepként ülik meg, és csak a fiúk örökölhetik, ha önálló háztartásba költöznek. A férjezett nők ugyan megemlékeznek a saját édesapjuk szlavájáról, s ezt a „lánykori védszentem” (devojacska szlava) néven emlegetik, de csak nagyon szerényen emlékeznek meg róla férjhezmenetelük után. Ha elválnak, vagy megözvegyülnek, akkor is a gyerekek apjának a szlavája marad az ünnep. Ha gyermektelen asszony válik el a férjétől, akkor ő esetleg visszaveszi az édesapja védszentjének tiszteletét.

418