Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Bathó Edit: Szent Vendel kultusza a Jászságban
a szolnoki Damjanich János Múzeum, a Jászberény 1. kerületi Vendel Társulatét pedig a Jász Múzeum őrzi. A közösségnek saját birkaállománya is volt, amelyet főként azért tartottak, hogy az éves összejövetelek, az ún. Vendel búcsúk közös vacsoráit fedezze. Általában évente két alkalommal jöttek össze, egyszer tavasszal ajószágok kihajtása után, majd pedig ősszel Szent Vendel napján. Ilyenkor misét is szolgáltattak az élő és a megholt tagokért. A jászberényi I. kerületi Vendel Társulat tagjai mindig a Ferences templom Szent Vendel oltáránál tartották a fáklyás misét, majd a társulat zászlói alatt, processzióval kivonultak a Vendel-szoborhoz, amit erre az alkalomra kifestettek és virágkoszorúval díszítettek. A társulat tagjai körbeállták a szobrot és imádkoztak, énekeltek, s azért fohászkodtak, hogy állataikat óvja meg minden bajtól és betegségtől (1-2-3. sz. melléklet). Ezt követően Horti István pénztáros Mályva utcai házához mentek az ún. Vendel vacsorára, ahol már várta őket a finom birgepörkölt. A tagok úgy tartották, hogy igazi birgepörköltet csak István bácsi tud csinálni, mert érti a csínját-bínját. Az udvar közepén hatalmas ötven literes bográcsban főzte az ízletes ételt, amit a tagság jó étvággyal elfogyasztott, miközben torkukat neszűri borral öblögették. Később dalikáztak is egy kicsit, majd hazamentek. Az egykori Vendel Társulatok közül csupán a jászboldogházi maradt fenn napjainkig. Jászberényben az 1990-es évek elején megalakult Gazdák és Polgárok Köre vállalta magára Szent Vendel tiszteletének ápolását, a régi szokások felelevenítését és természetesen a Vendel-szobrok gondozását. A jelenkori társulatoknak már nem csupán férfi tagja lehet, mint egykoron, hanem az asszonyok is részt vehetnek Szent Vendel kultuszának ápolásában és fenntartásában. A jászsági Szent Vendel-szobrok és az emléküket őrző, ma is működő civil közösségek (Vendel Társulat, Gazdakör), szép példái az öntudatos jászok hagyomány tiszteletének. 1. sz. melléklet: Szép imádság Szent Vendelinhez, a’barinoknak Mindenféle dögletességek ellen való Pátrónusához. (1850) „Óh Te dicsősséges, kellemetes, és Istennél kedves Pásztora a’ te nyájadnak, Szent Vendelinus! Tekints szorongatásunkra és nyomorúságunkra, és távoztasd el a’ marhánktól, a’ mérges, és veszedelmes dögöt: hogy azokat minden veszedelem nélkül, jó állapotban megtarthassuk. Azon is kérünk téged, óh irgalmas Isten, hogy a’ mi kérésünket a’ te kedves szolgádnak Szent Vendelinus érdeme és esedezése által meghallgassad, és ezen elmúlandó életünk után, az örökké való életet megadjad: hogy tégedet örökké szerethessünk, dicsérhessünk és magasztalhassunk. Amen.” 403
