Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Sz. Tóth Judit: Locs Monostor, Pócsmegyer… Falucsúfolók és cserkészek falujáró portyázása Pest megyében
toronyóra ígéretével állították az egyik párt mellé. Azt meg is kapták. Áporka lakossága viszont kitartott eredeti nézete mellett.9 Tóalmáson felpofozták a kismalacot, hogy elérje a vályút. A kemenceiek a gyalogúiból szabtak maguknak gatyaülepet. Ezeket a - rátótiádát feltételező - mondatokat a gyűjtők még leírhatták, de már magyarázat nélkül. A szólássá vált mondatok azonban sokszor rávilágítanak az egy szavas, jelzős falucsúfoló eredetére. A hatvan évvel ezelőtti falujárók még néhány esetben találkoztak egy-egy falubosszantó jelző mögötti epikus tartalommal. Például az ürgéseknek emlegetett monostoriakkal máskor így tréfálkoztak: Ásóra, kapára, ürge van a monostori határbal A mezőn dolgozó helybéliek állítólag így kiáltottak, amikor meglátták az első vonatot. Ez a szólássá lett mondat országszerte/megyeszerte ismert különböző változatokban. Túrái variánsa: Csomóra bagiakjön a veszett ürge! Több szólást, szóláshasonlatot a szólásmagyarázó történettel együtt jegyeztek le a cserkész falujárók. Ha valami túl rövidre sikerült, Bia környékén ez a szólás járta: Nem baj, majd elvisszük Biára megtódani! Ugyanis régente a biaiak „mindent arasszal mértek, és rendszerint rosszul mérték, és a házgerendát, hordódongát, hámistrángot, mindent összevissza tódozgattak.” „Az 1751—1854-ik esztendőkben a bírókat nem választották, hanem mindenkire rákerült a bíróság tisztsége. Olyanképpen, hogy a tisztséget jelképező pecsétes szalagot a férfibírók az utánuk következőnek átadták. Innen ered az a tréfás mondás, hogy: Sorba megy, mint a dabi bíróság.” Dab falucska 1938-ban egyesült Dömsöddel, ahol ez a szólás fennmaradt.10 Szabályos rátótiádákat, epikus maggal rendelkező falucsúfolókat ez az anyag jobbára Pest megye déli részéről tartalmaz, Gomba, Nagykáta, Abony, Kóka településekről. A róluk szóló történetek egy-két szóba sürítve önállóan is szerepelnek csúfolóként. Abonyban ilyen az a bizonyos tarka borrtyú. „Az abonyiakat a környező falusiak a ’tarka bornyú’ meséjével mérgesítik, melynek tartalma a következő: Az állattenyésztéséről híres abonyiaknál nagyon keresett cikk volt a tarka borjú, melyért messze vidékekről jöttek hozzájuk. Egy abonyi gazdának volt egy szép fehér borjúja, és hogy ezt eladhassa jó áron, befestette tarkára. A vásáron sikerült néki eladni, és a magyar, aki megvette, büszkén vitte hazafelé. De alig ért a Zagyva hídjához, elkezdett esni az eső és a szép tarka borjú ismét fehér lett. Azóta ez a mese jár szájról szájra.” Gombát, a gombaiakat golyósoknak nevezi a környék. Egy napon, alkonyaikor nagy csapat gólya tűnt fel az égen. A falusiak azt hitték, sáskaraj közeledik és félre verték a harangokat. Hasonló a történet, amiért Nagykátát fölhősöknek emlegetik. A repülő gólyákat viharfelhőnek nézték és vihar ellen kezdtek harangozni. E fenti történet széles körben ismert vándormotívum, akárcsak a másik, miszerint a bikát/tehenet felhúzzák a toronyba lelegelni az ott nőtt füvet, mohát (Tápiószentmárton). 9 A Magyar népmesekatalógus 6. kötetében Aporka egy másik adattal szerepel. Ahol „marhahússal apró mennykövet esznek”. MNK 1349 XXI. 10 Szendrey Zs. tanulmányában két Pest megyei falucsúfoló szólást közöl. Ismeri, mint a pilisi bíró az asztalkendőt. Az alispánnál ebédelő bíró belefújta az orrát az asztalkendőbe. Mire újat hoztak neki, ezt válaszolta: Sose fáradjon, nem vagyok náthás! Szentendrei törvénytől ments meg Uram minket\ Magyarázata szerint a szentendrei bíró szégyellte, hogy a városban mindent lopnak. Mikor egy gazda panaszra jött, huszonötöt méretett rá, hogy máskor jobban vigyázzon a portájára, ne csábítsa bűnre a szegényt. SZENDREY Zsigmond: Falucsúfolók. Ethnographia 1927. 37. 388
