Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Sz. Tóth Judit: Locs Monostor, Pócsmegyer… Falucsúfolók és cserkészek falujáró portyázása Pest megyében
tenek el, amire a ház körül és a gazdaságban szükség van, s mert a határukban minden megterem, „ezért nincsenek más falura rászorulva.” Tápiószele ekkor büszke a földből előkerült régészeti leleteire. Majosháza arra, hogy Budapest felől jőve - a sváb Soroksár, Dunaharaszti, a rác Tököl után - ők az első magyar falu az úton. A válaszokban olykor benne van a szomszéd falu - a cserkészek szóhasználatával - „lekicsinylése” valamilyen ok miatt. Magukat azért tartják nagyra, mert a másiknak kicsi a határa (Kemencének, Kisoroszinak), mert nem magyarok, hanem valamilyen nemzetiséghez tartozók lakják (vadrácok, tutajon jött tótok); vagy például azért, mert nem volt bírójuk. „Ne legénykedjetek előttünk, mikor még bírótok sincs! - mert Torbágy kisközség, állítólag nincs bírója, az ügyes-bajos dolgaikat Bián végzik” - jegyezték le a cserkészek. Rivalizálás folyt a szigetségbeliek, azaz a Szentendrei sziget települései között. A kisorosziak azért tartották különbnek magukat, mert ők vannak a sziget északi csúcsán és ezért „tőlük függ a sziget sorsa. Ha felhúzzák a sziget vasmacskáját, elúszik az egész sziget és a többiek nem tehetnek semmit ellene”. A tótfalusiak szerint a sziget fővárosa Tótfalu. Ezért van hídja - az 1914-ben épült vashíd - amire nagyon büszkék. Az ezt illusztráló feljegyzés szerint a tótfalusi gazda büszkén sétáit az új hídon, onnan leköpött a Dunába mondván: — „Na, ezt csinálják utánam a megyeriek!” Ugyanis sem Pócsmegyernek, sem a többi szigeti településnek nincs hídja. A Börzsönybeli berneceieket életrevalónak tartották, akik messzire elmentek megélhetést keresni. Azt mondták, hogy berneceit még a holdban is lehet találni. A falukutató kérdőív ötödik pontja azt tudakolja, mióta lakott a falu, honnan származnak, mikor és kik telepedtek meg ott. A következő a legrégibb családok felsorolása „megkülönböztető és ragadványnévvel együtt”. A válaszok szerint megkülönböztető nevet majd mindenütt alkalmaztak az azonos családnevűek esetében: valamelyik felmenőjük, elődjük vagy a házastársuk nevét a maguké elé téve. Ez előfordul rövidítve, csak egy betűként, amelynek a jelentését még ismerték. A név elé tett betű lehetett valamilyen tulajdonság, jelző rövidítése. A teljes változat bizonyos idő elteltével, vagy a következő generációnál lett betűvé, s bekerülhetett az írásbeliségbe is. A cserkészek Ócsán gyűjtötték ennek legjobb példáit. T Balla eredetileg Táblás Balla, akinek a házán üveg helyett ablaktábla volt. Hadnagy Tóth neve egyik elődje foglalkozását őrizte meg. Zs Tóth János zsellér voltára utal a neve. (Az uradalmi napszámosokat így tartották nyilván annak idején, az elnevezés még 1943-ban is használatos volt.) A Gombán élt Baglyos Ordasi, Gyura Ordasi, Pöszögő Ordasi mellett még több ragadványnevet megörökítettek, névmagyarázat nélkül. A megkülönböztető nevek mellett le tudtak jegyezni egyetlen személyhez kötődő ragadványneveket, melyek a valódi név használata nélkül is azonosítják a jelzett személyt. Néhaüti volt Pánd falu egyik kovácsának neve (Lestyák György), akinek kevés munkája akadt. Mogyoródon élt Nádasdi, akinek nem felejtették el, hogy a szomszéd pincéjéből nászálon dézsmálta a bort. Már csak találgathatjuk, miért kapta nevét Kupak (Kun Mihály), vagy a nevét hatodíziglen öröklő Hatfurkó (Czigány Lajos) Tóalmáson. Itt jegyezték föl a cserkészek, ha valakinél régi családi iratot, levelet, könyvet láttak, ha a Bibliába írott családtörténetet olvastak. A családok olykor névvel, máskor név nélkül szerepelnek benne. Pest megyéből a beküldött pályázathoz két esetben mellékeltek is eredeti dokumentumokat. Az egyiknek csak a fénymásolata van az adattárban: ez há385
