Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Eperjessy Ernő: Pásztorok - betyárok a Zselicben
Ugye a Zselic erdőségökbü áll. Akármire möntünk, órákig csak erdő, mög erdő. Mi abban nevelődtünk... de szögény embörnek nem is köllött féni. Valósággá. Ugye akár Márcadó, Ropó, Vitorág, Kardosfa, az mind erdőségbe vót. Ha möntünk botba, Kapósba, orvashol, templomba is órákig vitt körösztü az út. De a betyároktu nem fétiink. Még mi kislányok se. Pedig vót, mikor talákoztunk is velük. Édesapám mindég azt mondta: - Gyerökeim, ne féjjetök! Ha kérdezik, kinek a gyerekei vattok, mondjátok, hogy a Fodor bácsié. Nektök akkor bántódástok nem lösz.'3 * * * Mikor Osztopánba kerűtünk, apám a Maár Gyula uraságná vót kanászszámadó. Az uraság hozatott 32 gombos lakatot. Nagy vaspántokra vót rovásává. Azt mondja: ennek a titkát csak te tudod János mög én. Innej aztán nem veszhet el jószág! - Azt mondja rá apám: — Naccságos ur! Ezt a lakatot szerejje le! Tőgye a magtárj ára! Amég én itt vagyok, innej jószág lakat nékün se veszhet el... De nem is veszött... Kéntelen-kölletlen cimboraságba vót a betyárokká... Abba az üdöbe magunk laktunk egy szobába. Ritka hónap vót, hogy nem jelöniek mög nálunk. Éjjé ha kopogtak, édösapám má nyitotta az ajtót: gyertök be gyerökök, üjjetök szépön le, pihenjétök ki magatokat! Anyám má tudta... Sütött, főzött nekik. A bujtár mög, aki nálunk bennkosztos vót, má mönt a borért... Eccer is igy gyűltek, hogy az uraság mindön pénzét, mög ami vót más értékje, évigyék... (Ezt szépön kő mondani)! Apám kérte ükét, hogy az ü böcsületéért ne tögyék mög, hanem máj ü bemögy hozzá és amit lőhet, hát végbevisz... Be is mönt és mondja, ez és ez van, itt vannak tizenketten betyárok. Azt mondja, mindönt visznek, ami érték van a kastéban. -Azt mondja az uraság: - János! Mindönt neköd adok, csak ne bántsanak! — Nem, naccságos ur! Először is nem neköm, hanem nekik. Más occor: — Nem mindönt, hanem csak a pénzinek felit. Ha szépszörént mögy a dolog, ölég a fele. Gyut is marad is.- Úgy is vót, hat betyár begyütt a kastéba, hat kivűrű át a a st rózsát... Fegyverössen. Na, akkor az uraság adott nekik nem tóm mennyi pénzt, még kocsival el is vitette ükét Viszakig. A kocsistu visszaüzenték, hogy köszönje mög a kanásszának, hogy ilyen simán mönt a dolog. Különben el is izéták vóna... Igaz, az uraság mög is köszönte az apámnak...'* A kutatók tanúsága szerint a betyár szót 1850 körül kezdi használni a nép, majd a korabeli sajtó, ponyvairodalom, későbben a néprajztudomány emeli be a köznyelvi használatba. A betyár fogalmat az egyszerű körben még a XX. század végén is misztikus tisztelet övezi. Berta Gyula kötetéből tudjuk, hogy Somogybán a betyárok esetében egyetlen peres irat, bírósági ítélet le nem írja a betyár fogalmat. Valószínűen nem véletlenül. Helyette következetesen az útonálló, csavargó, zsivány, tolvaj, gyilkos, gonosztevő, rabló kifejezéseket alkalmazzák.15 A betyárvilágot megélő egyszerű emberek Somogybán, a betyárok között is hangsúlyosan differenciáltak. Az igazi betyárnak nagy tekintélye, súlya volt, aki a betyárbecsület törvénye szerint élt, bandájának fegyelmet parancsolt, személyét romantikus legendák övezték. A járkálló vagy járódó, járandó, kujtorgó nem volt tagja a betyárok szervezett csoportjának, de valahol félúton arrafelé tartott, mivel a tisztességes életmódhoz visszaútja már nem maradt. Rendszerint egyedül vagy társával jelent meg, bár nem szívesen, az egyszerű nép őket is befogadta. Rablásaik célpontja a birtokos gazdák és uraságok 13 Ua. 14 Ua. 15 Berta, 14. 372
