Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Eperjessy Ernő: Pásztorok - betyárok a Zselicben
Szinte valamennyi e kérdéssel foglalkozó szerző egyetért abban, hogy a külön kasztot alkotó, korabeli pásztortársadalom és a betyárok között nehéz a határvonalat meghúzni. Az uradalmi cselédség egy részét kitevő rideg pásztorok éppen a betyárok egyik utánpótlását jelentették. (1841 első felében a Somogy vármegye fogházában raboskodók jegyzéke szerint 361 elítéltből 25 volt kanász, 11 gulyás és csordás, 8 szolga, 3 kocsis, 3 erdős, 6 birkás, 4 béres, 1 csikós, 1 halász.)7 Kikből lettek a betyárok? A XIX. században Somogy erdőrengetege - kiváltképp a Zselic - kiváló búvóhelye volt a mindenféle számonkérés és üldöztetés elől bujkáló szegénylegénynek, akiknek többsége eredetileg éppen kanász volt. A disznóit makkoltató kanász félnomád életmódja miatt, saját öntörvénye szerint élt, gonosz hajlam nélkül is könnyen esett hibába. Néhány bográcsba kerülő süldő vagy malac elegendő volt ahhoz, hogy a megtévedt pásztort súlyos tömlöc, vagy botozás fenyegesse. Vagyonuk nem volt, nem kötődtek senkihez és semmihez. A kisebb lopásokat nem is tartották bűnnek,8 A törvénnyel... szembekerült pásztorjobbára azzal a reménnyel bujdosott el, hogy egyszercsak valami módon elvonul a feje felől a veszedelem - írja róluk Berta Gyula.9 10 11 Kezdetben mint járandó, járkálló, kujtorgó igyekezett más majorokban, távolabbi vidéken szolgálatot keresni. Közülük kerültek ki a kanászszámadók által felfogadott és fizetett öreg bujtárok is, akik mögött gyakran már több letöltött börtönév is lappangott. A rendes életmódjukhoz visszatérni és ismét gyökeret verni azonban csak kevesen tudtak. Az elszántabbak, a szilajabbak bandákba verődtek, nemesi kúriákból, kastélyokból, útonjáró kereskedőktől szereztek pénzt, és az őket üldöző zsandároktól, pandúroktól pedig a fegyvert. A betyárság természetesen nem csak pásztorokból verődött össze. Köztük szép számmal voltak szökött katonák, akik 12 éves külföldön töltött zsarnoki fegyelem, a háborúk elől bujdostak, család nélküli számkivetett szolgák, virtuskodó fenegyerekek és mindenféle más póri nép is. A kérdés Baksay Sándort is foglalkoztatja, s nagyívű munkájában (Az Osztrák- Magyar Monarchia írásban és képben, 1896.) így ír erről:... beljebb a kanásztanyán öthat bujkáló ember a tűz körül ülve, néha kifáradtan, néha dőzsölve rejtőznek a vármegye elől. Nyíreitek (szökött katonák), helyből kimaradt cselédek, apró vétségek és kocsmai verekedés miatt erdőre szaladt legények, kik ma önként jelentkeznének a bíróságnál, bujkálnak erdőről-erdőre; a hír, a dal szárnyára veszi őket, s néhány hét alatt, s kivált ha pandúr is jő közbe, kinövik magukat Sobrivá. Szilajság, mely törvényt s felelősséget nem ismer, hajtja veszte felé a legtöbbjét...'0 A pásztorok (gulyások, juhászok, csikósok, de főleg a kanászok) akkor sem kerülhették el a betyárokkal való találkozásokat, ha legjobb szándék szerint is becsülettel kívánták őrizni a rájuk bízott jószágot. Két malomkő között őrlődtek. Méhes Vendel kasznár írja levelében: Ha az ember védelmezi az uraságét és a maga életét, akkor agyonlövetik a haramiák által, ha az ember a haramiákat nem bántja, felakasztják, vagy agyonlövik, vagy sáncra ítélik." így a pásztorembernek nem volt sok választása. A legtöbb esetben úgy igyekeztek az urasági nyájat minél kisebb veszteséggel megőrizni, hogy titokban néhány süldő, birka, tinó ellenében kollaboráltak - ahogy ők mondták: cimboráltak - a 7 SML Processus Criminales. 1841. 8 Berta, ua. 13. 9 Berta, ua. 13. 10 Baksay Sándor: Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben IV. 1896. Bp. 295-296. p. 11 SML Méhes Vendel Kasznár levele, 1861. 370
