Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)

Madaras László: Népmozgások az "avarkorban"

érkezett meg Kuber az Avarok országába. Ugyanis a görög szó, melyet a forrás használ „dynamis” és nem pedig a nép (laos) kifejezés. Előbbiről Peter Schreiner és Olajos Teréz is azt a meghatározást adta, hogy „fegyveres katonai erő.” Ha ez így van, akkor nem számolhatunk jelentősebb néptömegnek a Kárpát-medencébe történő betelepedésével. Idézve Bálint Csanádot: „...semmilyen esetre sem vonható alá a nők, a gyerekek és az öregek csoportja is. Ez egyértelműen mutatja, hogy a forrás a Kuberrel együtt beköltözötteket nem egy vándorló népcsoportnak tekintette, következésképpen valószínűleg a létszámuk sem lehetett jelentős” (Bálint Csanád 2004. p. 42.).

Mindez elfogadható is lenne, ha nem ismernénk egy sor további adatot. De ismerünk ilyeneket.

Már magával a szó kiragadásával is probléma merül fel. Hiszen alig néhány bekezdéssel korábban a forrás kifejezetten a következőképpen szól: „Ám rövid idővel az apa halála után az öt fiú osztozkodásba fogva elvált egymástól, ki-ki a saját hatalma alatt álló néppel” (Szádeczky-Kardoss 1992. p. 219). S ezután jön az a felsorolás, hogy ki hová költözött. Vaj mi okból hagyta volna el saját népét Kuber, s miért csupán „hadseregével” indult el nyugat felé? Mindegyik testvérnek volt egy „Népe”, csak Kuber lenne kivétel? Nehezen hihető elképzelés, ráadásul ellentétes a forrás szövegével.

Van még egy nem perdöntő, de elgondolkoztató tény a Kárpát-medence történetében. Az őskortól kezdve nem ismerünk olyan betelepedést - legyen ez Kelet-Nyugat- Észak vagy Dél felől -, amelyben nem egy „nép ~ törzs stb., hanem csupán egy hadsereg érkezett volna erre a tájra. Persze lehet ez a kivétel, de mivel ismerjük a forrásokból Kuber további sorsát, ez teljesen valószerűtlennek tűnik. Idézzük az ide vonatkozó forrást:

Kuber herceg elszakad a kagántól és délre vándorol (valamikor a VII. Század utolsó évtizedeiben)

Miracula Sancti Demetrii II (5) 284-288 (Glossar В I 127)

...S az egész népet, már tudniillik a hadifogságba esett egész népet, mint amely a továbbiakban immár az ö alattvalója, a fenn nevezett kagán a Duna folyónál telepítette le ama Pannónián túli részeken, amely provinciának régente a Sirmium nevű város volt a metropolisa. (285) Ettől fogva a bolgárok avarok és más (pogány) népek közé vegyültek (az elhurcolt bizánciak), egymás között gyerekeket nemzettek s így határtalan sokas ágú népességé lettek. A gyerekek atyáiktól átvették a magukkal hozott tradíciókat és a nép római szokásokhoz igazodó indíttatásait.... Egyik beszélt a másiknak az ősi szülőföldről, s lángra lobbantották egymás szívében az elmenekülés vágyát. (286) Már hatvan és még valamennyi év telt el azóta, hogy a szülők a barbárok portyázásainak az áldozatául estek. Egy másik új nemzedék lépett színre. Idővel a legtöbben közülük szabad emberekké lettek. Ezek után már külön népként kezelte őket az avarok kagánja s a nép szokásának megfelelően vezetőt rendelt föléjük, név szerint Kubert. (287) О néhány közeli bizalmas hívétől megtudta, hogyan vágyakozik vissza ama nép atyái városaiba. Mérlegelte ezt s magához vonta a rómaiak egész felkelő népét más nemzetiségűekkel azaz prozelitákkal együtt, mint ahogy a biblia mondja a zsidók mózesi exodusáról szólva; vitték az ingóságukat és fegyvereiket is. A kagán ellenében mint mondották, felkelőkké, lázadókká váltak. Amint a kagán ezt megtudta, nyomukba eredve üldözte őket, öt vagy hat ütközetben összecsapott velük, de mindegyikben vereséget szenvedett, mire még megmeredt hadinépével megfutamodott s észak felé (országa) belsőbb területeire vonult el (288). Ezután a győzelmet kö32