Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)

Hála József: Néhány anekdota és történet a magyar néprajztudomány köréből

találmánya, a fonográf. Ehhez már nem kellett éppen zeneírónak lenni, hogy a gyűjtést megkezdhessük. Olyan ember is megtehette, aki ösmerős a népi szájhagyománnyal, dalokkal, mesékkel stb. Csak fel kell vennie a dallamokat a fonográfba, lejegyzésük azután idehaza is megtörténhetik baj nélkül.

Wlassics Gyulát mint új minisztert, jókedvében találtuk. Nagyon tetszett neki a terv. Egyikünk sem sejtette, hogy be fog-e válni a gyűjtésnek ez az új módszere. Használták-e már a fonográfot valahol külföldön? Tudtunkkal akkor még csak Amerikában foglalkoztak, kísérleteztek vele.

Wlassics bízott bennünk. Nem mondta: „ Uram, én még dalokat is gyűjtsék? ” És a fonográf és a szükséges hengerek pár nap alatt kezünkben voltak. A gyűjtést magam vállaltam el, miután előzőleg a fonográf technikai kezelését, a vele való bánásmódot s a gép esetlegesen szükségessé váló szétszedésének, kijavításának módjait megtanultam. Wlassics Gyula később személyesen is érdeklődött vállalkozásunk iránt. Örömmel hallotta tőlem, hogy az eredmény minden várakozást felülmúl. Neki köszönhetjük, hogy az új népdalgyűjtés Edison találmányának Európában első ízben való felhasználásával sikeresen megindult nálunk. Az ő égisze alatt vontuk be a Nemzeti Múzeumot akciónk körébe. Ott Szalay Imre báró, aki pár évvel azelőtt készségesen átvette Finnországból hazahozott néprajzi gyűjteményemet a Múzeum részére, hozzájárult a fonografikus gyűjtés eredményeinek, a dallamokat tartalmazó hengereknek és a hozzájuk tartozó dalszövegeknek a néprajzi tárban való elhelyezéséhez. Később hozzám intézett leiratában melegen üdvözölte kezdeményünket. [...]22

Wlassics miniszternek köszönhetően megvolt tehát az első fonográf és Vikár hamarosan, 1896 decemberében elindulhatott azzal első gyűjtőútjára, Borsod megye Mezőcsáti Járásának falvaiba.23 És hogy nagyon megkedvelte és nemcsak néprajzi gyűjtésre használta a hangrögzítő eszközt, kiderül a krajnai Neumarktlban 1900 augusztusában írt, Fonográf című, egyes kortársait csipkedő, humoros verséből:

Hallgatni arany, sőt még több az aranynál,

Ha erre az ember fonográfot használ,

S úgy élvezi otthon, puha pamlagárul A csodát, mit fürge bécsi boltos árul!

Hallja kesergését a Misererének,

Vagy a Szózat zendül mint remek karének,

Rákóczi nótája tárogatón harsam Fölmelegszik tőle a magyar szív gyorsan.

Hallgatom, hallgatom, de nem otthon, sajna.

Szép hazámban erre pénzt ugyan ki adna!

Néked, jó magyarom, nem kell a fonográf,

Csak kártya meg asszony, e két befonógráfH

Herman Ottó mint „prikulics”

Jankó János a Párizsban 1900-ban megrendezett XII. Antropológiai és Archeológiái Nemzetközi Kongresszusra készítette el Magyar typusok című művét,25 amelyben 24

359