Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Selmeczi László: Lehel vezér kürt mondája
Widukind leírása, mely szerint: „A magyar nép három vezérét foglyul ejtették, Henrik herceg elé vezették, s mint arra rászolgáltak, csúfos halállal büntették, bitófán végezték ugyanis.”7 Az a képzet, amely szerint a harcos által megölt ellenség szolgálni fogja őt a túlvilágon, régi magyar hagyomány, amely az ázsiai türk-mongol népeknél azonos formában megtalálható.8 A Lehel monda kürt jelenete a következő elemsorra oszlik: 1. a hős a bitófa alatt; 2. előre kieszelt cselből; 3. a kürtjét kéri, hogy belefújhasson; 4. és kezétől előbb hal az meg, aki halálra ítélte. A monda azon a váratlan fordulaton nyugszik, hogy a halálos ítéletet meghozó előbb hal meg, mint az elitéit, minden bizonnyal ez volt elterjedésének a fő oka. Emellett a történet alkalmas volt a nemzeti dicsőség kiemelésére is. A Lehel monda váratlan fordulata, a kivégzésére váró felülkerekedése a vesztőhelyen, más, régebbi mondákban világszerte elterjedt, s gyakori motívuma a népmeséknek is. Ezek közül Lehel vezér kürt mondájához legközelebb az a Bölcs Salamonhoz9 fűződő monda áll, amelyben a király egyik ellenséges szomszédjának hitvesét, a világszép Salomet szerzi meg feleségül10. Salome azonban megszökött Salamontól, s egy idő után kitudódott, hogy visszatért korábbi férjéhez. Salamon cselt terveit ki. Megindult a szomszéd pogány fejedelem székhelye felé, hadseregének pedig megparancsolta, hogy titkon kövesse őt és az ellenséges fejedelem székhelyét körülvevő erdőben rejtőzzék el. Salamon, mint hangszeres énekmondó bejutott a fejedelmi udvarba és meggyőződött róla, hogy Salome csakugyan oda tért vissza. Azonban ő is felismerte Salamon királyt és elfogatta őt. A pogány fejedelem elrendelte kivégzését, s megkérdezte tőle milyen halálnemet választ. Salamon utolsó kívánsága az volt, hogy vesztőhelyét a városfalon kívül állítsák fel és kérte kürtjét, hogy végső perceiben még egyszer belefújhasson. így is történt. A bitófa alatt Salamon kürtjébe fújt; így adott jelet rejtőzködő hadainak, hogy az erdőből kitörjenek, s az ellenséges udvart fejedelmestül, feleségestől lekaszabolják. A Salamon - Salome történet keleten közismert volt, s feltehetően Jeruzsálemben szökkent szárba. A mondát már a kereszténység korai századaitól megtaláljuk a középkori európai zarándokok útleírásaiban, mégpedig ott, ahol a jeruzsálemi főtemplom ereklyéinek felsorolását adják az emlékezések. Salamon templomának legtöbbször említett két ereklyéje: Salamon gyűrűje, amely varázserejével uralkodni tudott a démonokon 7 A honfoglalás korának írott forrásai, 1995. 227. 8 Pl. Marco Polo Mengil mongol nagykán temetéséről többek között így adott hírt: „Ha a nagy kán meghal, az Altájban temetik, bárhol is hunyt el ... s akik kíséretképp mennek vele, megölnek mindenkit, akivel az úton szembe kerülnek, s azt mondják hozzá: eredj, szolgálj a mi urunknak és fejedelmünknek a másvilágon!” Solymossy S., 1933-1937, III. 198. Ugyanerre a képzetre vall a Rubruk Willelmus által feljegyzett tatár szokás: „Egyetlen özvegy sem megy férjhez náluk, mégpedig azért nem, mert hitük szerint mindenki, aki az evilági életben szolgál nekik, az eljövendőben is szolgálni fog; így az özvegyről mindig feltételezik, hogy halála után első férjéhez fog visszatérni.” Julianus barát és Napkelet fölfedezése, 1986. 220. Solymossy S., 1929. 21. 9 Salamon (Bölcs) Izrael legnevezetesebb királya, aki Kr.e. kb. 965-926 között uralkodott. Dávid és Batseba elsőszülött fia. Még Dávid életében trónra került. Trónra lépése után feleségül vette a fáraó egyik leányát. A Biblia Salamon uralmáról adott képe szinte csak építkezéseiről szól. Salamon hadat nem viselt, a szomszédos népekkel békében élt. A kultusz központosítására Jeruzsálemben új templomot építtetett és díszes kultikus tárgyakat készíttetett. Salamonnak több irodalmi alkotást tulajdonítottak; a bölcs igazságtevőről szóló elbeszélés tárgya Keleten általánosan elterjedt. Vö. Haag, H., 1989. 1554-1556. 10 Salanron király számtalan idegenből való asszonyt szeretett, mégpedig a fáraó lányán kívül moábita, ammonita, edomita, szidoni és hettita asszonyokat, tehát pogány népből valókat is, akikről az Úr azt mondta Izrael fiainak: „Ne adjátok össze velük magatokat, s ők se házasodjanak össze veletek, mert elcsábítják szíveteket, s istenetekhez pártolok.” Ám Salamon csüggött rajtuk. 1. Kir. 11. Biblia 1979. 349. 340
