Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Madaras László: Népmozgások az "avarkorban"
abba a számháborúba, hogy mennyi hadifogoly kerülhetett két emberöltő alatt az Avar Birodalomba, ráadásul még a Keszthely-kultúra és a bizánci hadifoglyok közötti kapcsolatot sem taglalva, annyi a forrásokból kiderül, hogy jó sokan lehettek. Ezt a megállapításunkat az avar kor második felének kezdetére vonatkozó források egyértelműsítik. Nem így a korai avar kori régészet, amely a Keszthely-kultúrán kívül nem igen tudott olyan zárt csoportot elkülöníteni, amellyel a bizánci keresztény hadifoglyok tömege azonosítható lenne. Ennek az azonosításnak azonban sok-sok időrendi, történeti, földrajzi akadálya van. Hogy csak egyet említsek a Keszthely-kultúrás temetők sírjaiban nem ritka vendég az öntött övgarnitúra, vagy annak egy-egy darabja. Egy további bevándorló nép a szlávok, akik fontos szereplői a korai avar korszaknak. Korai régészeti anyaguk egyelőre még nem különíthető el, noha a történeti forrásokban állandóan szerepelnek. Sőt az ő felkelésük indítja el a korai Avar Birodalom felbomlásának folyamatát. A vendek lerázzák az avar kagán fennhatóságát 623-624-ben, még az Avar Birodalom fénykorában, Bizánc 626-os ostroma előtt. A vendek Samo vezetésével lerázzák az avarok uralmát és önálló országot alapítanak(623-624) Fredegar V 48 (Glossar A I 212) Chlotár uralmának 40. esztendejében egy Senonago helységből való Samo nevű frank nemzetiségű ember több kereskedőt vett maga mellé, s a kereskedelem folytatása céljából elment a vend elnevezetű szlávok közé. A szlávok a hun elnevezésű avarok és királyuk a kagán ellen lázadásba kezdtek. A vendek régtől fogva a hunok befulcusai voltak úgy, hogy amidőn a hunok bármilyen népet megtámadtak, táboruk előtt egyesítve hadseregüket felállították a hunok, a vendek viszont mindjárt harcba bocsátkoztak Ha erejük elég volt a győzelemhez, akkor a zsákmány birtokba vételéhez jöttek csak oda a hunok. Ha pedig a vendek alulmaradtak, a hunok segítségével ismét erőre kaptak. Azért nevezték őket a hunok befulcusoknak, mert összecsapáskor a küzdelemben kettős csatasort alkotva haladtak a hunok előtt. A hunok a tél eltöltésére évente a szlávok közé jöttek, s a szlávok asszonyait és lányait ágyukba vitték. Az elnyomás egyéb fajtái mellett adót is fizettek a szlávok a hunoknak. A hunok fiai, akiket a vendek asszonyaival és lányaival nemzettek, végül is nem tudták elviselni a rossz bánásmódot és elnyomást, megtagadták a hunok uralmának az elviselését, s mint fentebb említettem, lázadásba kezdtek. Midőn a vendek hadseregükkel a hunokra támadtak, Samo a kereskedő, akiről feljebb megemlékeztem, velük együtt vonult hadba, és akkora hasznukra vált a hunok ellenében, hogy az csoda volt: az ellenfelek közül igen nagy sokaságot mészárolt le a vendek kardja. A vendek látván Samo hasznos segítségét, őt választották királlyá maguk fölé, mely tisztségben 35 esztendeig uralkodott szerencsésen. Kormányzása alatt a vendek számos ütközetbe bocsátkoztak a hunokkal, s az ő tanácsa és hasznos fellépése folytán mindenkor a hunok fölé kerekedtek (p. 173.). Ezzel a sikeres lázadással kezdődött meg a korai Avar Birodalom területvesztése, amely a 630-as évek végére oly mértéket öltött, hogy Bóna István szerint az avarok nyugati határa a Balaton vonaláig szorult vissza, keleten pedig a Baján kagán által stratégiailag zseniálisan kiválasztott, Kárpátok által védhető településterületre. Ezt a folyamatot erősítette a 630-ban lezajlott bolgár lázadás, s az azt követő népveszteség. 29
