Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Mészáros László: Kossuth Lajos emléke Nagykörösön
Kossuth díszpolgársága 1892. szeptember 19-én Kossuth 90 éves. Aznap sorra kapja az üdvözlő táviratokat, leveleket otthonról és külföldről egyaránt. Öt nappal korábban Budapest díszpolgárává választották. Ekkor Kossuth már számos település tiszteletbeli polgára volt. 1889-ben 31 magyar város választotta díszpolgárává. Különösen az ún. honossági törvény (1879: 50. te.) elfogadása után erősödött föl az a törekvés, hogy Kossuthot díszpolgári címmel tüntessék ki. A törvény hatálybalépése ugyanis az emigrációban élő Kossuth számára állampolgársága elvesztését jelentette, mivel nem volt hajlandó magát Ferenc József alattvalójának elismerni. Márpedig ez lett volna a feltétele állampolgársága további fenntartásának. Tisza Kálmán miniszterelnök próbált megoldást találni e helyzetre. Módosító javaslata szerint azokra a külföldön élő magyarokra, akik valamely város díszpolgárai, nem vonatkozna a honossági törvény. De leszavazták, emiatt 1890 márciusában Tisza benyújtotta lemondását. A hontalanságba taszított Kossuth kultusza születése 90 éves évfordulóján újra felerősödött. Az országban ekkor nagyon sok helyen megünnepelték születésnapját, mintegy nemzeti ünnepként. Nagykőrös ebben az évben választotta Kossuthot díszpolgárává. Az október 2-i képviselőtestületi ülésen Szentpétery Károly mintegy száz képviselőtársa és több polgár aláírásával ellátott indítványt terjesztett elő Kossuth Lajos díszpolgárrá választása tárgyában. A képviselőtestület egyhangúlag fogadta el az indítványt. Díszpolgárrá választása alkalmából ünnepélyes feliratot küldtek a „turini remetéhez”. Idézet a Molnár Gedeon városi főjegyző által fogalmazott levélből: „Mélyentisztelt nagy hazánkfia! A kegyelet, az öröm, a hála érzetével közeledünk Hozzád a távolban mi is, hazánk nagy fia. Örömmel, hogy életed 90-dik évében üdvözölhetünk, hálával, hogy a nemzetnek az örömet megadta az Isteni gondviselés kegyelme. E város falai között is hallattad egykoron szónoklatodnak büverejét, s a honszerelemnek azok a csodaszerű varázshangjai e város polgárai közül oly soknak jelenben is füleibe csengenek, ... A távolban is emlékében élsz a nemzetnek, e város közönségének,... Ily érzelemnek hatása alatt - Hazánk Nagy Fia! - Nagy-Kőrös város képviselőtestülete is szeretete s tisztelete kifejezéséül, - tekintettel elévülhetlen érdemeidre - e város „díszpolgárává” egyhangúlag nagy lelkesedéssel megválasztott és legbensőbb jó kívánatunk tolmácsolása mellett e megválasztás szívesen fogadását kérjük. Nagy-Kőrösön 1892. október 2-án és folytatva tartott képviselő testületi rendes közgyűlésből s annak nevében: Póka Kálmán polgármester, Molnár Gedeon v. főjegyző.”32 A díszpolgári oklevelet 1893. január 28-án küldte el a város Kossuth Lajosnak. Erről tanúskodik a nagykőrösi levéltárban megőrzött postai feladóvevény is.33 Diófából készült tokba zárták az oklevelet, a tokra a következő címet vésték francia nyelven: „A Monsieur Monsieur Louis de Kossuth Exoffo. Coutenu un do cumenteu election d. estime de Citoyoti estime. Turin, via del Mill.”34 32 Nagy-Kőrös 1892. október 16. 33 Pest Megyei Levéltár Nagykőrösi Osztálya (= PML NkO) 8870/1892. ikt. sz. 34 Nagy-Kőrös 1893. január 29. 325
