Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Zuh Imre: Arany János Nagykőrösre kerülése
Zun Imre ARANY JÁNOS NAGYKŐRÖSRE KERÜLÉSE Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc durva eltiprása után Arany Jánost Nagyszalontán találjuk. Helyzete siralmas. Állása nincs, lakása nincs. Állandóan retteg, hogy forradalmi tevékenysége miatt bebörtönzik. Nem is annyira maga, hanem családja miatt aggódik. Felesége, nyolc éves lánya és öt éves fia jövendő sorsán kesereg. De miért is kellett félnie Aranynak? 1848. november 4-én Arany mint Nagyszalonta másodjegyzője, azaz mint tisztviselő, kötelező fegyveres szolgálatot teljesített Arad védelmében. A szalontai nemzetőrökkel - ő csak köznemzetőrként - a hajdúváros bírójával és Balogh János szenátorral együtt Arany szuronyos puskával, honvédköpenyben, csákóval és borjúval felszerelve két hetet töltött Aradon. „Tenni kevés - de halni volt esély” - amint azt majd a Bolond Istókban megénekli. Két hét múlva, november 18-án este érkezett haza, „nemzetőr ruhában sárbafagyba” - jegyezte fel emlékei alapján fia, László. Másik „bűne”, ami ennél nagyobb volt, hogy részt vett a Nép Barátja szerkesztésében Vas Gereben felelős szerkesztő oldalán. Igaz, itt olyan versei, írásai jelentek meg, amelyek méltán kiválthatták/kiváltották a Habsburgok haragját; Segítsünk a hazán (próza), Egy életünk, egy halálunk (vers), Országcímer és nemzeti szín (próza), Él-e még az Isten? (vers), Fellázadtunk-e mi magyarok? (próza) -, hogy csak a legjelentősebbeket említsük. „Utoljára 1848 novemberében jelent meg írása a Nép Barátjában, de előbbi szerződése miatt neve csak 1849. március 9. után került le a lapról.”1 1849 elején Nagyszalontán is ínséges idők jártak. Mivel a lakosok a forradalom alatt nem fizették az adót, a tisztségviselőket sem tudták fizetni. Arany is alig kapott meg valamit segédjegyzői fizetéséből. Látva szülővárosában a létbizonytalanságot, más állásért folyamodott. Kérése sikerrel járt. 1849. május 9-i dátummal Szemere Bertalan belügyminiszter a forradalmi kormány fogalmazójává nevezte ki.2 Lemondott másodjegyzői állásáról, május 25-én érkezett meg Debrecenbe,3 és június elsején már indult is a fővárosba a kormánnyal. De a debreceni mindössze hat nap alatt „két Füzete lát napvilágot; Szabadság zengő hárfája címen.”.4 Osztrák szemszögből nézve ezek sem a legszelídebb versei Aranynak: Rózsa Sándor, Beállottam a Bocskai csapatba, Rákócziné stb. Egy hónap után - amikor a kormány Pestről Szegedre menekült, a kisebb hivatalnokokat elengedték. így Arany is hazatért családjához Szalontára, július elsején. Újabb hónap múlva, amikor a belügyminisztérium Nagyváradra került, Arany is felutazott a mintegy 40 km-re lévő megyeközpontba, de két nap után hazatért, mivel Nagy Sándor augusztus 2-i debreceni csatavesztése után egész Várad menekült. A forradalom végnapjait Nagyszalontán élte át. Ezek Arany „vétségei”, amelyeket a szabadságharc idején elkövetett. 1 Arany János Összes Müvei (AJÖM). XV. Kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1975. 870. 2 Uo. 250. 3 Voinovich Géza: Arany János életrajza 1817-1849. Budapest, 1929. 235. 4 Uo. 239. 311
