Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)

Imre László: A látomás-vers két változata Aranynál

A keresztény és humánus alapelvek szervezte lét összeomlása, a „polgárodás” további katasztrófákkal, „népáradás”-sal fenyeget. Ennek a káosznak az ellensúlya a gondviselésbe vetett hit, mely az 1850-es évekbeli egyetemes és sokféle válság jószerével egyetlen megoldást hozó reménységét jelenti:

Hagyjátok a meddő vitát!

Bölcs Isten az, ki rendel;

Az ember tiszte, hogy legyen Békében, harcban ember.

Méltó képmása istennek,

S polgára a hazának,

Válassza ott, válassza itt A jobbik részt magának.3

Az Álom-való-пак és a Gondolatok a béke-kongresszus felől-nek a horizontját tehát kivételesen grandiózus és kiszámíthatatlan fenyegetettség uralja: nemzetiségi mozgalmak (magyarirtásokkal), orosz invázió, Haynau rémuralma. Világméretekben egy felfordultnak látott, fékjeitől elszabadult, gátlástalan anyagiasság és anarchia. S mindezek mögött (és alatt) az alullévők világszabadsági szervezkedése, amiről a francia forradalom brutalitásai alapján nagyon is konkrét tapasztalatokkal rendelkezett a civilizált világ: a szegények rárontanak a gazdagokra, kizsákmányolóikra, gyilkolás és rablás szabadul el önbíráskodó kegyetlenkedésekkel, majd a forradalom a rivalizáló vezérek egymás ellen fordulásába, koncepciós perekbe, s új zsarnokságba, Napóleon császárságába torkollik.

Aranyhoz is eljuthattak a hírek, hogy a forradalmi terrortól rettegő Széchenyi vérpatakokat vizionált, s ez akár szövegszerűen is ihlethette az Alom-való sorait: „Várpatakot látok, mindenfelé sokat.” Természetes, hogy a hosszú költemény újra és újra, más és más módon, adott esetben mitológiai célzással szimulálja az álmában gyötrődő vergődését: Látom a reménynek vékony szálán tartott Villám töndöklésű damokleszi kardot,

Melynek átkos éle nyugatról, s keletrül Egy egész országon húzódik keresztül S egy egész nemzetnek áldozati nyája,

Egy néptörzsök esik a bárdnak alája ”4

A fenyegetettség-élménynek ihletője lehet a szlávság tengerében vergődő magyarságnak a reformkorban már felbukkanó pánikélménye is. Mintegy feleúton vagyunk ekkor a Zalán futásá-Ъйп is megszólaltatott szláv-fóbia, s A jövő század regénye között, melyben Jókai a monarchia és az orosz birodalom jövendő összecsapását apokaliptikus képekben mutatja be.5

3 A vers zárlatának értelmezéséhez Szörényi László Karl Britton „humanista protestantizmus” terminusát hozza szóba: a „nemzethalál rémlátomása után” az utolsó strófa kapcsán idézve azt a „megoldást, amely felismeri ugyan a teremtett világ minden szörnyű ellentmondását, mégis végül Isten legfőbb fennhatósága alá utalja az egészet, fenntartva az emberi választás szabadságát és felelősségét.” SZÖRÉNYI, László, A humoros elégia. In: Az el nem ért bizonyosság. Bp. 1972. 244.

4 Ez a rettegés többszörös áttétellel vissza-visszatér az 50-es évek ún. szubjektív epikájában, adott esetben a Katalin szerelmi történetének képkészletében mint a bestialitásnak kiszolgáltatott védtelenség kifejezője: „A völgykebel, melyet a Vág / Mint nagy pallos, két részre vág.”

5 Itt és a továbbiakban is támaszkodom a témával a prózaepika vonatkozásában elmélyülten foglalkozó Hídi Tünde doktorandusz hallgató bibliográfiai tájékoztatására és ötleteire: HÍDI, Tünde: Jókai nemzeti apokalipszise: A jövő század regénye (kézirat) 3-4.

303