Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Veres Gábor: Asztalosok privilégiumai Északkelet-Magyarországról
szárnyú ablak a korszakban valószínűleg a legkeresettebb asztalos terméknek számítottak. Az áruk is közel megegyezett: „ Egy Ablak Ráma vörös Fenyőbül 4 Szárnyával hat lábnyom magasságú 2,75Ft Hasonló Ablak Ráma ött lábnyom magasságú 2,50Ft Egy Ajtó hat láb nyom magasságú és négy szélességű... 2,50Ft”22 Az egységesítési törekvések és szabályozások ellenére a remeklésnél még a XIX. századból is találhatunk adatokat arra, hogy különleges darabok elkészítésére kaptak a legények engedélyt, illetve megbízást. Ezek közül is kiemelhető az egri bazilikát ábrázoló asztalosremek.23 A templom maketten lévő felirat a következő: „Joó János Mátyás első tanítója a Rajzolásnak Egerben, Szegedi születésű - igazgatása alatt Oberfrank asztalos mesternél Nagykárolyi születésű készítette: Gogh János asztalos legény ki Békés Vármegyében Gyulán született. Elkészült a minta 16-ik február 1832 esztendőben. ” A munka érdekessége, hogy amikor készült az egri bazilika építése még épphogy elkezdődött. így az asztalos az idézetben említett Joó János rajzaira támaszkodhatott, aki az érsek megbízásából, propaganda célból készített ábrázolásokat az épülő hatalmas székesegyházról, melyet csak 1837-ben szenteltek fel.24 Az idézetben említett Oberfrank Antal 1799. október 10-én került be az egri vegyes asztaloscéh mestereinek sorába.25 Amikor a remek a műhelyében készül már ő Egerben az egyik legismertebb és legelismertebb mester. Elsősorban a gazdálkodást, ezen belül a szőlőfeldolgozást segítő újításai, találmányai miatt. Az említett makettet készítő Gogh János azonban az iratok tanúsága szerint nem lett Egerben a céh tagja. Azt nehéz elképzelni, hogy egy ilyen színvonalú, ma is csodálatra méltó remeklés után ne vették volna be az egri mesterek közé. Az egri vegyes asztaloscéhben a mesterré váltak jegyzékébe 1850. szeptember 11-én jegyezték be a mesterek közé Roth Józsefet, aki,,Szögeden remekelt és be vévődött fél taxa melet” Az Egerben remeklő asztalosok közül is bizonyára voltak, akik az ország más tájain, városaiban telepedtek le, ez igaz lehetett a Gyulán született Gogh Jánosra is. A említett privilégiumok azonban nem szabályozzák ezt a kérdést, így az erre vonatkozó források még további vizsgálatot igényelnek. A kisebb településeken azonban sok olyan asztalos dolgozott, akik sohasem váltak a céhek tagjaivá. Mindegyik privilégiumban találhatunk utalást a céheken kívül dolgozó asztalosokra, így például a rimaszombati privilégium tizedik artikulusában: „...Egy Czéhben bé nem vétetett Kontár Mester ember is a mi Rimaszombati Városunkban megne szenvedtessék, hogy minden Mester ember maga mesterségét csendesen űzhetvén egy mással békességesen éljenek. ” A gyöngyösi asztalosok szabályzata is tiltja a kontárok tevékenységét és árujuk behozatalát, értékesítését a város területén. Ez alól azonban már vannak kivételek, az országos vásárokon például bárki árulhatott, kalmárkodhatott. Jelentős engedményt tettek a nemeseknek azzal, hogy ők szabadon hozhattak be és foglalkoztathattak a „magukszükségletére” dolgozó asztalost. Északkelet-Magyarországon a nemesek alkalmazásában lévő asztalosok nagyon gyakran a falvak mellett uradalmakban dolgoztak. Sajnos ezeknek a kézműveseknek a munkájáról tudunk a legkevesebbet. Azok a gyűjteményekben fennmaradt bútorok, melyeket kisebb településeken, falvakban tevékenykedő asztalosokhoz tudunk kötni, kisebb 22 NML.IV.l/I Nemesi közgyűlések iratai Acta Cehalia/Árszabások 1742. 23 DIVT.81.23.1-5. 24 Közli: CSIFFÁRY Gergely 1982. 82-83. 25 HML lX.6.1/b. 289
