Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Veres Gábor: Asztalosok privilégiumai Északkelet-Magyarországról
Veres Gábor ASZTALOSOK PRIVILÉGIUMAI ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGRÓL Az asztalostechnika már az ókorban is ismert volt. A magyarság körében azonban sokáig ismeretlen. A kora középkori Európában is kevésbé elterjedt, jórészt feledésbe merült. Az eljárás rohamos térhódítását a fűrészmalom 1322-ben Augsburgban történt feltalálása indította el. Ez ugyanis megnövelte a termelékenységet. Az asztalosság ekkor vált el az ácsmesterségtől. A mesterség igen gyorsan gyökeret vert Magyarországom, melyet bizonyít, hogy amikor a pápai udvar 1367-ben V. Orbán alatt visszatért Avignonból Rómába a palota berendezésén három magyar asztalos is dolgozott.1 A magyar királyi udvarban a XIV. század végén XV. század elején terjedt el az asztalosbútor, melyet a kutatók Zsigmond király párizsi tartózkodásával hoznak összefüggésbe, ezt követően ugyanis külföldről asztalosok érkeztek az országba.2 Az asztalosbútor terjedése hazánkban a templomokon,3 kolostorokon keresztül vezetett a nemesi, polgári, majd paraszti otthonokba. Legszebb és legkorábbi - máig fennmaradt - példákat a felvidéki templomok bútorzata szolgáltatja. Nem véletlen, hogy az első asztaloscéhek a vizsgált terület északi határán a Szepesség városaiban jöttek létre. A tanult mesterek érdekeik, elsődlegesen a piacaik védelmére tömörültek céhekbe, melyek szigorú szabályok szerint szerveződtek. Ezeket a működési szabályokat fektették le a céhlevelekben, privilégiumokban. A Szepességből a legkorábbi céhlevél a lőcsei asztalosoké, mely 38 pontban, artikulusban rögzíti a szervezet működését 1600-ban, német nyelven íródott.4 Sok hasonlóságot mutat a néhány évvel később - 1606-ban - Késmárkon kiadott privilégiummal. Mindkét iratot a szabad királyi város Lőcse illetve Késmárk5 városi tanácsa bocsátotta ki a város asztalosai számára. Az iratok bevezető részében név szerint is megemlítik a testületek tagjait: első helyen a bíró, majd a városi esküdtek felsorolása következik. Mindkét városban működtek már asztalosok a szabályzatok kibocsátását megelőzően is. A lőcsei asztaloscéh tagjait 1605-ben városuk védelmében - Bocskai hajdúinak támadásától tartva - Taubrich Bernát kapitány vezénylete alatt a városkapuk védelmére osztották, emellett a kádárokkal közösen a Putschen-bástya védelme volt a feladatuk.6 Ez a forrás is azt bizonyítja, hogy néhány évvel a céhalapítást követően erős szervezettel rendelkeztek. Mivel a tagok 1600 előtt is Lőcsén éltek a privilégium csak szervezetükben erősítette meg őket. 1 János, Mihály és András asztalosmesterek munkáját a pápa naponta fél aranyforinttal jutalmazta, ami igen nagy összegnek számított. SZULOVSZKY János 2005. 114. 2 SZABOLCSI Hedvig 1954. 14-15. 3 Bártfa templom könyvtárszekrénye - 1487, Gölnicbánya, Lőcse, Szepesolaszi, Szepesdaróc stallumai stb. 4 ELTE К kézirattár. Privilégia et articuli celiarum IV/1. „Wir Urban Eull Richter, Sebastian Kramer, Friedrich Pobst ...Rathsgeschworne der k.f. Stadt Leutsch...Ersehenen und geben zur Leutsch. 1600” 5 ELTE К kézirattár. Privilégia et articuli ceharum IV/2. „Wir Barthel Guttsmittel Richter is Kaysmarck und Rathsgeschworne Paul Altmann, Balthasar Wisner, Hans Erasmi, Stephan Feuchter...im Jahr 1606” 6 HAIN Gáspár 1988. 133. A krónika szerzője, összeállítója 1632-1687 között élt. 1684-ig követte Lőcse történetét. A krónika azonban döntően a német ajkú polgárság története, hiszen városi polgár is csak német lehetett ebben az időszakban Lőcsén. Nem véletlen tehát, hogy a asztalosok között is német nevűeket találhattunk. 283
