Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)

Selmeczi Kovács Attila: A rávágó kaszálástechnika elterjedése az Alföldön

össze tudja szedni. Alig marad kapar ék a kévék után. Alacsony a szemveszteség. Úgy is nevezik ezt: fairavágás. ”40 A Szolnok megyei néprajzi atlasz szerint a rávágás az első világ­háború után a megye északi és nyugati részén legnagyobb részben teret hódított, azonban a Tiszazugban és a Tiszántúl keleti részén a rendrevágás változatlanul fenntartotta magát. A munkaforma megnevezése: az aratás és a takarás terminológia is ennek megfelelően oszlik meg.41 * A rávágó kaszás aratáshoz tartozó marokszedés két jellegzetes eszköze: a sar­ló és a kampó az Alföldön sok helyen egymás mellett, nemegyszer együtt funkcionált. Használatukban azonban bizonyos időbeli eltérés mutatkozik. Pl. Sándorfalván (Csongrád m.) a legidősebb emberek úgy emlékeztek, hogy fiatal korukban nem is láttak sarlót az ara­tásnál, kizárólag „kukával verték a markot”. A sarló csak a 19-20. század fordulója után kezdett terjedni.42 Baks, Tiszasziget helységekben (Csongrád m.) az első világháborúig a kuka jóval gyakoribb volt, mint a sarló.43 Dunapatajon (Bács-Kiskun m.) a marokszedő kampót a 20. század elejétől a sarló követte a marokszedésben.44 Battonyán (Békés m.) 1900 előtt csak kuka volt egyfából, utána kezdték a sarlót próbálgatni.45 Füzesgyarmat, Köröstarcsa helységekben (Békés m.) a marokszedő kampó gyakoribb és régebbi, mint a kaszasarló.46 Mindezen adatok alapján a rávágó kaszás aratásmód megjelenésének és kisugárzá­si helyének Bács és Csongrád megye területét tekinthetjük, ahonnan a 19. század második felében terjedt el a Kiskunság, valamint a Tiszántúl, elsősorban Békés megye felé. A 20. század elején Békés felől hódította meg a Hajdúságot, ahol legnagyobb népszerűségre tett szert. Az rávágó kaszálásmód keleti határának egybeesése a jelenlegi országhatárral szintén a későbbi (1920 utáni) elterjedésével áll kapcsolatban.47 Az eszköztörténeti vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a rávágó kaszálás­technika teremtette meg a marokszedés speciális eszközét, a marokszedő kampót, mely minden valószínűség szerint a béraratásban résztvevő csongrádi és bácskai marokszedő asszonyok találmánya, ötletét a dohányakasztó horog vagy a szárvágó tárgyköréből me­ríthették. A két marokszedő eszköz: a kampó és a kaszasarló használatának arányában megmutatkozó táji és időbeli eltérések arra utalnak, hogy egyáltalán nem a kaszasarló beszerzésének nehézsége, vagy a sokat emlegetett paraszti takarékosság okolható a há­zilag készített marokszedő kampók alföldi elterjedéséért. Erre sokkal inkább az eszköz­­használat technikája és munkaszervezeti formája ad magyarázatot. A marokszedő kampó ugyanis lényegesen hosszabb, mint a sarló. Ebből következően nem kellett vele annyira hajladozni. A 60-70 cm-es nyélhosszúság lehetővé tette, hogy a marokszedő a fennállóra rávágott rendet kevésbé hajlott testhelyzetben is az ölébe húzhatta. A sarlóval végzett munkánál viszont minden lépésnél, illetve felszedésnél mélyebben, derékból kellett meg­40 Hagymási Sándor 1983. 27. 41 Szabó László-Csalog Zsolt szerk. 1975. 7-8. 42 MNA 125. Juhász Antal gy. 43 MNA 124, 126. Juhász Antal gy. 44 MNA 89. Janó Ákos gy. 45 MNA 167b. 46 MNA 164, 165. 47 Sehneczi Kovács Attila 2006. 17. 278

Next

/
Thumbnails
Contents