Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)

Surányi Dezső: A szilvatermesztés története

désében és lebecsülésében. Mátyus'2' a szerémségi Besztercei szilva aszalás méreteiről írt: nagytermő évben 40 ezer vödör szilvát (kb. 28-30 tonna) szedtek le, aminek jó részét aszalták, részben a napon, részben a kemence tetején (Luby 1939).121 122

A hazai fajták hibái a XVIII. sz.-ban erőteljes fajtabehozatalt indítottak el, a fajtaválaszték jelentősen bővült, a Besztercei szilva szelekciós munkája is megindult. Különösen nagy érdemeket szerzett a szilvafajták felkutatásában, rendszerezésében és nemesítésében Georg Liege!.'23 400-nál is több fajtát gyűjtött össze (!), s közülük 24 fajtát maga állított elő. Liege! főműve a szilvafajtákról már csak halála után megjelent könyve volt. Hazánkban pedig Bereczki'24 létesített jelentős fajtagyüjteményt Sármezey Antal bérleményén, amely részben a mai gyűjteményeknek genetikai és fenntartási alapját teremtettek meg.

A múlt század második felében az ősi szilvatermesztésnek különös konzerválódása figyelhető meg a vidéki nép körében. Ennek a népi szilvatermesztésnek legfőbb központja a Szamoshát, a Duna déli vidéke a Szerémség, a Dráva ártere és Erdély (Orbán 1868-1899)125 lett. Trianon miatt a szilva területek nagy részét ugyan „leválasztották” az anyaországról, csak Szamoshát126 és a Duna déli vidéke,127 a Dráva völgye128 maradt meg. Néprajzi feldolgozását Luby (1939)129 és Andrásfalvy (1963)130 végezte el, újabb adalékok pedig Surányi (2002 és 2003)-tól származnak. Jelentőségénél fogva a legfontosabb, a Vásárosnaménytól Tiszabecsig húzódó terület, a Nemtudom szilvának is a hazája (Surányi 2002).131

A 400 km2-nyi ősszilvásban e fajta vadon terem, de nagymértékben termesztik is. A szamosháti termesztő táj központja Penyige, Panyola és Tarpa.132 Fő fajták: Kék vagy „Macskapöcsű” szilva (kék kökényszilva), Nemtudom szilva (Panyolai vagy Penyigei), Boldogasszony vagy Bódi szilva és a Lotyó vagy Potyó szilva. „A magról kelt szilvacsemeték ártereken, holtmedrek partján, halványok mellett vagy akár a vasúti vonalak melletti agyagárkok csirittyés helyein találhatók. Némelyik élelmesebb vasúti állomást szép pénzt vesz be a csirittyés kubikos gödrökben nőtt szilvacsemetékből.”133 A szilvát nyersen, aszalva, lekvárnak, íznek, sajtnak (penyő) feldolgozva fogyasztották, az ún. hullás szilvából pedig szilvóriumot főztek. De szerencsére a vidékfejlesztési, kisrégiós programokból az ott élők azt megértették, miért szükséges ezt a sok évszázados hagyományt megőrizni - „pályázati támogatások” nélkül is.134

121 Mátyus I.: Ó és új diaetetica... 1787-1793. In: Rapaics 1940. 130.

122 1. m. Luby 1939-ben.

123 G. Liegel, említi. Surányi 106.

124 Bereczki M. Gyümölcsészeti vázlatok I-IV. 1877-1887. 1/457-500., 11/389-508., III/493-542. és 1V/504-514.

125 Orbán B.: Székelyföld leírása, Torda és környéke; vö. Surányi: „Erdélyország” gyümölcsészete Orbán Balázs müvei alapján (1868-1889). V. Alf. Tud. Tájgazd. Napok 2006., p. 66-70.

126 1. m. Luby 1939., Bellon T. 2002. 115-119. és Gyümölcstermő növények a Kárpát-medencében, szerk. Koháry E. 2004. - benne több részlet Surányitól (szerzők részei nem különülnek el!)

127 Andrásfalvy B. 1963.

128 Nyújtó F. szóbeli közlése (1973).

129 Luby M. 1939.

130 I. m. Andrásfalvy B. 1963.

131 D. Surányi: Native plums of Hungary and traditional utilization of the plum and prune fruits. Gronn kunnskap 2004. 8 (112A): 86-88.

132 D. Surányi: Hungarieum plums: Hungary, the birthplane of plum varieties. Hung. Agric. Res. 2006. 15(2): 7-16.

133 I. m. Luby 1939.

134 Vő. penyigei Szilvalekvár-fesztivál, vagy a szarvasi Szilva-ünnepség és baki Szilva-nap.

251