Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Surányi Dezső: A szilvatermesztés története
A középkor legelejétől beszélhetünk mégis hazánkban a mai értelemben vett gyümölcstermesztésről. Földesúri belső birtokokon, kastélyok kertjében, s kolostorkertekben kezdték a gyümölcsfajokat termeszteni. Középkori leletanyagunk azonban szilvából elég szegényes, eddig csak Hollókő,63 Kereki-Fehérkő vára,64 valamint a budai Vár lakóházai65 környékén (2. ábra) talált szilvamagvak adnak támpontot a hazai termesztéshez és fajtahasználathoz. Ezzel szemben, rendkívül gazdag a cseh, lengyel és német leletanyag. Pl. Opavából közel 500, Wroclawból 700, Szczecinből pedig majdnem 2000 kőmag került elő. A változatos kőmagalakok egyértelműen bizonyítják, hogy a középkorban Közép-Európában már termesztették az összes óvilági szilvafajt és -alakot, ezekről P. Hartyányi (1978)66 és Gyulai (2002)67 munkája ad további információkat. A magyarországi szilvatermesztés kezdetei A népvándorlás kora alaposan megváltoztatta Európa politikai, katonai és gazdasági arculatát, a megszűnt az ókori világhatalom, a Római Birodalom, s az egykori provinciáiban a barbár népek új államok egész sorát alapították meg. Az ökológiai katasztrófák láncolata (IV. sz. elejétől) és bizonyos térségek túlnépesedése óriási népesség mozgásokat indított el; egyes népek lovas csapatainak nagy mozgékonysága rövid idő alatt, hatalmas területek gyors bejárását, lerohanását, sőt bekebelezését tette lehetővé. Feltehetően nagyon sokféle gyümölcs, esetleg mag cserélt gazdát, került teljesen más környezetbe, sőt elszaporításra. Talán így hozták be a pontuszi cseresznyeszilvát68 először a germánok lakta területekre Ukrajnán69 keresztül, vagy hasonlóképp a tengeribarackot.70 A balkáni cseresznyeszilva71 72 73 valamilyen ok miatt mégsem terjedt el, a gyümölcse nem kapott komolyabb figyelmet, pedig a Balkánon régóta ismerték, termesztették. A Kárpát-medencében való előfordulása reliktumnak minősíthető, mivel a legutóbbi interglaciális időszakban (Kr. e. 8500-tól) kedvezően alakult a klíma a cseresznyeszilva számára, de csak fokozatos átmenettel érvényesült hatása. E fajt tudományos alapossággal először Tabernaemontanus72 írta le a XVI. század második felében, gyümölcsét pedig ClusiusTM ismertette híres könyvében. A XVI. századtól kezdődően már a szilvát a királyi birtokokon, uradalmakban és földesúri gyümölcsösökben, sőt jobbágytelkékén is termesztik. Az első adatok a Frank Birodalomra74 vonatkoznak; így már megtalálható Nagy Károly 795-ben kiadott Capitulare de villis-ében, a felsorolásban a 76. faj: pruni diversi generis. A szilvafajták 63 Kozák Éva ásatása, id. P. Hartyányi-Nováki-Patay 1969. 53. 64 Sági Károly ásatása, id, P. Hatyányi В -Nováki Gy.-Patay Á. 1969. 55-56. 65 Holl I. figyelt fel először a kőmagvakra, bővebben: P. Hartyányi B.: Középkori budai lakóház mellékgödrében talált növényi maradványok. МММ Köziem. 1978. 17-18. 66 P. Erményi M.: Forrástanulmány a régészeti korokból... 1978. 137-145. 67 I. m. Gyulai F. 2002. Id. mellékletekben! 68 Surányi D.: A szilvafajok botanikai-ökológiai leírása. In: Szilva. 2006., 31-32. 69 Uo. 27-29. 70 Nyújtó F.-Surányi D.: Kajszi. 1981. 51-58. 71 Rapaics R.: A magyar gyümölcs. 1940. 10., 40. és 59. 72 Rapaics 1940. 1. m. 129. és Surányi D.: Kerti növények... 1985. 103. 73 Uo. 103. 74 Uo. 103. 247
