Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Surányi Dezső: A szilvatermesztés története
Úgy tűnik, hosszú ideig a Közel-Keletről nem tudott a cseresznyeszilva, sőt a szír szilva sem „kitörni”, pedig Hérodotosz,12 Xenophón13 és mások tudósításai14 szerint igen sok cseresznyeszilva fa élt a szkíták és örmények lakta hegyekben. Nincs viszont adatunk az ókori Szíriából, pedig a Damaszkuszi szilva a római korban már a Görög szilvával vetekedett. Plinius három fajtáról15 írt, Columella'6 pedig cereolum (cseresznyeszilva), Damasci (Damaszkuszi szilva) és onychinum (mirabella, spilling) fajtákat ismerte. Cato'1 jóval korábban, a szilva bujtásos szaporításáról írt, de ismerték már az oltást is. Erre lehet következtetni Vergilius18 Georgicá-jának egyik részletéből: „Végre kökényt, amelyet szilvával megnemesített...” A római korban a szilvafajtáknak nagy alakgazdagsága volt. Horatius19 Leveleiben csak a szilváról esik szó, Ovidius20 viszont a Metamorphoses-ban pontos(abb) leírást ad: „és nedvdús szilvát, nemcsak feketét, de olyant is, mely sárgásán tud vetekedni zsenge viasszal.” Vagyis megvolt a P domestica, a sárgás színű szilva pedig lehetett mirabella, de ringló is. Teljes bizonysággal állítható Vergilius21 egyik ekhlogájában, hogy ringlóról van szó: „S kapsz viaszos ringlót, mely eléri zamatban a birset...” Magleletek A Prtmusok közép-európai archeobotanikai leletanyagát először K. és F. Bertsch (1949)22 dolgozta fel; azóta számos újabb ásatási munka leletanyagáról jelentek meg beszámolók (Opravil 1963-1976,23 Tempir 1966,24 Knorzer 1967-1974,25 Baas 1974,26 Janusevics 1974,27 P. Erményi 197828), amelyek nagyban bővítették a szilva termesztésére vonatkozó ismereteinket. P. Hartyányi et al. (1967—1968),29 P. Hartyányi-Nováki 12 Hérod. A görög-perzsa háb. 1967. ford. Terényi 1.1. 202. 13 Xenophón: Anabaszisz. 1968. ford. Fein J. II. 3. 14 Ld. Faust-Surányi 1999. egyes részletek. 15 C. Plinius S.: Historia Naturalis ford. Tóth S. 1987. 15, 41. 16 Columella: A földművelésről, cit. Hehn 333. 17 M.P. Cato: A földművelésről 1966. ford. Kun J. 32, 1-2...33, 2..5. 18 Verg. Georgica 1967. ford. Lakatos I. IV. 145. 19 Horatius: Levelek 1946. ford. Trencsényi-Waldapfel 1.1. 16, 8. 20 P. Ovidius N. Átváltozások 1964. ford. Devecseri G. XIII. 817. 21 Vergilius: Eklogák 1967. ford. Lakatos I. II. 53. 22 K. und F. Bertsch: Ur- und Früchgeschitliche Kultur- und Nutzplanzem... 1949. 149. u. 187. 23 R. Opravil: Rostlinné nálezy z archologikého vyzkumu stredovéke Opavy provádénoho v roce 1961 stb. Zvlast. otisk z CS SM B. Hist. 1, 45-48. stb., továbbiak: P. Erményi M.: Forrástanulmány a régészeti korokból... МММ Köziem. 1975-1977, 163. 24 Z. Tempir: Vysledky paleoetnobotanického studia péstovani rostiin üzemi Cssr. Védecké Prace. Őeskoslov. zaméd. muzeaő: 121—144.(Praha). 25 К. H. Knorzer: Untersuchungen von Proben mit organischen Resten. In: H. Hinz 3. Bericht Uber Die Ausgrabungen in derv Colonia Ulpia Traiana bei Xanten. Bonner Jb. 167, 338-346. és továbbiak P. Erményi 1975-1977, 163. 26 J. Baas: Kultur und Wildflanzenreste aus einem römischem Brunnen von Rottwil-Altstadt. Fundber. aus Baden-Würtem. 1, 376-386. 27 Z. V. Janusevics: Kulturnüe rasztenijajugo-zapada SzSzSzR po paleobotanicseszkim isszledovanijam. Kisinyev. 28 P. Erményi M.: Forrástanulmány a régészeti korokból származó csonthéjas gyümölcsleletekről. Közép-Európában. МММ Köziem. 1975-1977, 1978. 135-165. 1978. 29 P. Hartyányi В-Nováki Gy.-Patay Á.: Növényi mag- és termésleletek Magyarországon... I. МММ Köziem. 1967-1968, 1969. 5-84. 242
