Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Juhász Antal: Újabb adatok a gyeptéglás építkezéshez
Fehér Géza kisteleki barkácsoló (1911) az 1920-as évek végén dolgozott hantból épült csengelei tanya helyreállításán. „Ház—pitar—istálló volt egyvégben. Mögötte már a kor, a kilső tapasztás levált, a száraz homok fojt kifelé... vályogot raktam a résekbe. Ahol megállt a tapasztás, ott nem bontottuk ki. Azután betapasztottuk." így hosszabbították meg a hantház életét. A korai írott forrásokból és térképekről ismert Hantház dohánykertészség és az ottani, gyeptéglából épített hajlékok emléke az 1970-es években is élt a környéken. „Öregapámék Fehérfödesön, a Vörös csárdánál hantházban, fődgunyhóban laktak. Olyasféle volt az, mint amit az uradalom fölgyújtatott, mikor a jószágigazgató elzavarta a népet (a dohánykertész telepeket a Pallavicini uradalom 1852-53-ban számolta fel. J. A.) Ástak a fődbe egy gödröt, vágtak gyöpszegésöket, abból rakták a falat (...) Hantháza is errül lőtt elnevezve, mert hantbul voltak a házak. " (Kiss Mátyás, 1894). Az elűzött ányási dohánykertészek egy része Kömpöc pusztán, az egri káptalan birtokán települt le, ahol szintén foglalkoztak dohánytermesztéssel. Emlékeztek rá, hogy egy kertészcsalád a dohánypajta falát kb. egy öl magasan hantból rakta (Muzsik György, 1971. évi gyűjtés). Az uradalom az 1880-as években Kuksós dűlőben osztott haszonbéres földeket. Egy-egy család 1 numerus, vagyis 10 hold bérföldet kapott. A Pitricsomnak nevezett tanyasoron a bérlők 12 tanyát építettek. Többen vertfalból, néhányan gyöphantból építkeztek.17 Idős ott lakók 1982-ben pontosan emlékeztek a Pitricsomban megtelepült családokra és egyikük négy olyan családot említett, melyeket 1852-ben Hantházáról űztek el. Korom István (1901) és Zsemberi Péter (1903) emlékeztek gyöphantból rakott házakra. Az uradalom haszonbérlői új lakóhelyükön, a régihez hasonló ökológiai és gazdasági feltételek között, ugyanúgy építkeztek, úgy kezdték az életet, mint évtizedekkel azelőtt. Kiskundorozsma a község földjéből időről-időre rövid lejáratú haszonbérletbe adott 2-3 holdat. Volt olyan házatlan szegényparaszt, ki a bérföldön fődgunyhót épített. „Leásott 40-50 centi mélyre, kimönt a gyöpszélre, darabolta a hantokat és rakta egymásra. Olyan magasra rakta, hogy majd elférjenek a födél alatt. Öt méter hosszú, három, három és fél méter széles lehetett a ház. Tetejére dirib-darab fákat, ricaszárat rakott, arra négyujjnyi vastagon szalmás sarat. Olyan domború volt a teteje, mint a putrinak." (Tombácz János, 1901) Sárgunyhónak, verőmnek, hantháznak is nevezték. Kutatóterületünkön a földbe mélyített hajlékok: a veremház és a gödörlakás építésénél a felmenő falakhoz gyakran használtak gyeptéglákat. Más helyen több esettanulmánnyal dokumentáltam, hogy a szegedi kisbérlők - ahol árendás földjükön volt alkalmas gyöp - a földbe ásott gunyhó két oldalfalát és két végfalát hantokból rakták.18 A természeti környezet kínálta ezt a lehetőséget és a legszegényebb törpebérlők éltek vele. Ebből adódott, hogy a részint földbeásott, részint felmenő falazatú gödörházat, melynek a falát gyephantokból készítették, Szeged vidékén hantháznak is nevezték. Asotthalmán hallottam hantgunyhó megnevezését is. Az illancsi tanyák (1952 óta Kéleshalom község határa) gyeptéglás építkezési gyakorlatáról 1978-ban Sztrinkó István adott részletes képet.19 Leírásából azt az új megfigyelést emelem ki, hogy a hantokba akácfa ékeket vertek, melyek megtartották a falon a vastag tapasztást. 17 JUHÁSZ Antal 1989. 197-198. 18 JUHÁSZ Antal 1996. 305-306. 19 SZTRINKÓ István 1978. 146-147. 233
