Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Juhász Antal: Újabb adatok a gyeptéglás építkezéshez
népes lehetett.7 Az I. katonai adatfelvétel 1784-ben készült térképszelvénye, lokalizálásunk szerint, Sas Üllés nevű kertészséget tüntet fel azon a helyen, az 1786. évi kataszteri földmérés anyagában viszont sem Sas Üllés, sem Hantház nem szerepel, viszont jelölve van Külső Dócz kertészet, 27 kertészházzal.8 Sasülés, Külső Dócz és Hantház kertészség azonosítását két egykorú térkép: az I. katonai adatfelvétel illetve Boros Frigyes 1858. évi térképe, az 1828. évi összeírás és Fényes Elek országleírása alapján kíséreltem meg. Boros 1858. évi térképe Pr. Hantháza néven azon a területen jelöl települést, ahol az I. katonai térkép Sas Üllés kertészséget föltüntette (1. ábra). Az 1828. évi összeírás az érintett dohánykertész telepet így jelöli: „praedium Külső Dócz seu Hantháza", Fényes Elek pedig így említi: „Hantház másképp külső Dócz”.9 A földrajzinév azonosítását azért is részleteztem, mivel példázhatja az egykorú helynévadási gyakorlatot. Első ismert forrásunkban (1784) Sasülés a kertészség megnevezése, a két évvel későbbi földadókönyv Külső Dócz néven tünteti fel, 1828-ban Külső Dócz vagy Hantháza néven szerepel, 1858-ban pedig Hantháza a lakott hely megnevezése. Lehetséges, hogy a Sasülés népi eredetű elnevezés: olyan hely, ahol sasok tanyáztak, a Külső Dócz hivatalos helynév (volt Belső Dócz is!), a Hantház, Hantháza viszont a fent idézett levéltári forrás - és a népi emlékezet - alapján egyértelműen népi névadás. Érdemes kiemelnem, hogy az egyházi anyakönyvben említése már 1794-ben szerepel! Már Inczefi Géza, a földrajzi nevek úttörő érdemű kutatója fölvetette, hogy a Hantház helynév valószínűleg hantból készült házakról veszi eredetét.10 11 Adataink és a helynév lokalizálása a népi névadást, s ezzel Inczefi föltevését igazolni látszanak. A hantházról Bálint Sándor idéz 1830-ból való írott forrást: „A köz határok között (...) találtatik azon gyöpös hantokból készült lakás.”" Helyét nem ismerjük, de a megállapítás föltehetően Szeged határára vonatkozik. 2. A Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára őrzi Varga János szegedi önkéntes néprajzi gyűjtő pályázati dolgozatát.12 Szerzője 1931-től 1940-ig Csengéién, gyeptéglából épült házban lakott. A ház építésének módját idős tanyai paraszt mondta el neki: „Ahol erős volt a mező, ott vágták fel kb. 40 cm hosszban és fele szélességben, és oly vastag rétegben, amilyen vastag réteget a fű és a tarack gyökérzete erősen összetartott. Ezt hordták a ház falához (...) az odahozott gyephantot azonnal sorba a falba rakták. Ha valamely hant vékonyabb volt, homokot tettek alá, hogy a sorok lehetőleg egyenletesek legyenek. Sürgős volt a dolog, mert ha a hant kiszáradt, úgy akkor a gyökérzet között levő homok kipergett volna. A körülbelül két méter magasra rakott ház falát akkor éles ásóval megnyesték úgy, hogy az alsó része a falnak negyven centiméternyi maradt, míg a tetőző sor harminc centire szűkült. A tapasztalat taníthatta az akkori építőket. Kívülről úgy látszott: a fal befelé „bukik”, belülről pedig kifelé bukónak (2. ábra). Erre azért volt szükség, mert a tetőt ollófákra helyezett szelemenre aggatott horogfák alkották, melyeknek alsó vége a falra feküdt.” 7 Matricula sacelli Docziensis inchoata Anno Domini 1788-1828. Az ópusztaszeri római katolikus plébánia tulajdonában. 8 CsML, A Pallaviciniek Mindszent-algyői uradalmának iratai 1786-1944. Algyő uradalmi földadókönyve, 1786. 9 CsML, Szentes, Csongrád vm. adószedőjének iratai 1714—1848. b. Regnicolaris Conscriptio 1828. 68. kötet, Fényes Elek 1839. IV. 173-174. 10 INCZEFI Géza 1958. 11 BÁLINT Sándor 1957.1. 563-564. 12 VARGA János: A hantház. Néprajzi Múzeum EA 9586. 226
