Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)

Csukovits Anita: A váci vásár: múlt, jelen és jövő

egy alkalmat sem hagyna ki, még ha nincs is vennivalója. Hiszen sosem lehet tudni, hátha talál valami érdekeset, amiért megéri kiadni a pénzt. Van, aki kizárólag a kuriózumok, a máshol nem kapható különlegességek kedvéért, vagy a sokszínű vásári hangulatért megy „ki”, mások a találkozások és a beszélgetések kedvéért. De a többség ma is konkrét céllal látogatja meg a vásárt. Hiszen új szerszámnyelet kell venni, vagy új télikabátot - ez utóbbi valóban jóval olcsóbb a vásárban, mint a boltban. Itt rendelni is lehet, hiszen ha nincs a megfelelő termék, a következő vásárra elkészítik. Ha pedig mégsem lett jó a méret, a következő vásárban kicserélik. De alkudni ma már nem minden árusnál lehet, sokan szabott áron kínálják a termékeket. Próbálkozni azonban mindenképpen érdemes! Nemcsak azokat a termékeket veszik meg, amiket a bolti árnál olcsóbban kínálnak. A divatcikkek, mint a farmer, a pulóver, a póló bolti áron is gazdára talál itt. Pedig a vásárlás kényelme nem vetekszik a boltokéval, nem nagy élmény februárban nadrágot próbálni egy mikrobusz hátsó részében. De aki már a vásárban van, többnyire vesz vagy fogyaszt is valamit. A vásárból szokás még napjainkban is ajándékot, emléktárgyat is vinni - érthető, hogy sokan kínálnak ilyen típusú portékát. Ezek a tárgyak főként az alapanyagok változása, a műanyag előretörése és a sorozatgyártás következtében az utóbbi évtizedekben nagy változáson mentek keresztül, sokszor nem éppen előnyükre.

A váci vásáron ma már kevés a míves, népművészeti formákat, motívumokat idéző tárgy. Kerámiát, hímzett papucsot, faragott fenekű hordót, erdélyi szőttest találunk ugyan, de a vásárra nem a népművészeti tárgyakért mennek a vásárlók, elsősorban nem azt keresik. Ugyanakkor kialakult a közelmúltban egy olyan vásárlóréteg, amely szívesen díszíti otthonát népművészeti, vagy népi iparművészeti tárgyakkal. Ezek a tárgyak ajándékként is népszerűek, hiszen áruk megfizethető, mégis egyedi tárgyak. A néprajz iránti érdeklődés fellendülése nyomán létrejött egy ifjabb, mobilabb kézműves réteg, amely nagy lelkesedéssel népszerűsíti a népi hagyományokat. De az ő termékeikkel inkább a népművészeti kirakodóvásárokon találkozhatunk.

A megvásárolható áruk képe tehát nagyon vegyes, mert mindenre van igény, s a vásárlók anyagi lehetőségei is széles skálán mozognak. A vásár, így a váci is, folyamatosan változik. Hogy a változás milyen irányba halad, a következő évtizedekben dől el. A falusi életforma átalakulása, a kivetkőzés befejeződése, az infrastruktúra fejlődése, a filléres kínai árudömping minden jel szerint a vásári kínálat teljes átrendeződéséhez vezet. A mai tizenévesek jelentős része a vásárba már nem jár, azt divatjamúltnak, „vacaknak” minősítve. A nyáron rendezett, népművészetinek titulált kirakodóvásárt ugyanakkor szívesen végigjárják többször is.. Itt a kínálatról összehasonlítási alap is van, hiszen sokan megfordulnak a szentendrei Skanzen, vagy a visegrádi Palotajátékok kirakodó-vásáraiban is. A kisebbek még szívesebben járnak mindenféle sokadalomba, a 12 év alatti korosztály nem különbözteti meg a vásártípusokat, lelkesen vesz vagy kér kürtöskalácsot, bicskát, napszemüveget, nyakba akasztható mobiltelefon-tokot, karkötőt - itt is, ott is. Az idősebb generáció nagyobb számban képviselteti magát a vásárlók között, de minden korosztály megtalálható. A váciak mellett a környező Pest és Nógrád megyei falvak lakossága is állandó vásárlátogató.

A vásár forgalmára több tényező van befolyással. A kedvezőtlen gazdasági folyamatok (áfa-emelés, reálbércsökkenés) mindig nagyban csökkentik a vásárlókedvet. Az igényesebb vásárlók inkább Budapesten költik el pénzüket - hiszen akár 25 perc alatt is eljuthatnak a budapesti Westend bevásárlóközpontba. Ők ritkán vásárolnak a vásárban, akkor is csak egyedi terméket. Az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezőkre a legerőtel223