Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Csukovits Anita: A váci vásár: múlt, jelen és jövő
A váci vásár napjainkban A váci Vásártér az 1928-ban kijelölt helyén található ma is. Keleti oldaláról a vasút határolja, nyugatról az 1970-80-as években épült Földváry téri lakótelep. A Vásártér közvetlen szomszédja délről az úgynevezett „lengyelpiac”, mely hét közben és hétvégén egyaránt üzemel, ahol lengyel árus már elvétve sem fordul elő - s elsősorban kínai termékeket kínál olcsó áron a nagyérdeműnek. A teret északról évek óta a vágóhíd romjai szegélyezik. 1928-ban ez az akkor még európai színvonalú, modern objektum volt a területkijelölés fő oka, hogy az állatvásár közel legyen a vágóhídhoz. A minden irányból körbezárt terület immár semmilyen fejlesztésre, bővítésre nem alkalmas, nagyobb tavaszi, vagy őszi vásárok alkalmával mozdulni is alig lehet. A terület 4 egységből áll, az állatvásárnak helyet adó 1-es karámból, a kirakodóvásárnak helyet adó 2-es és 3-as karámokból, valamint az úgynevezett földes parkolóból. Az állatvásár korábban megtöltötte az erre kijelölt helyet, ma már csak egy részén adnak-vesznek állatokat, a többit a terjeszkedő kirakodóvásár foglalja el. A legjelentősebb forgalom a szezontól függően a malacok, illetve a hízott sertés eladásából keletkezik, de a madárinfluenza-nélküli időkben jelentős a baromfi-felhozatal is. Lovat már keveset látni a vásárban - pónit néha többet -, a néhány kupec ugyan jelen van, de a tényleges alkut többnyire nem itt kötik. Alkalmanként kecske, bárány, nyúl, pulyka is felbukkan a kínálatban. A kirakodó árusok a Vác Piac Kft-től egész éves bérletet válthatnak, ami mind a 12 vásárra érvényes. A vásárosok minden hónapban nagyjából ugyanott foglalnak helyet, egy, az 1990-es években megtörtént helykijelölés szerint. Ez megkönnyíti a vásárlók dolgát, hiszen a gyakori vásárlátogatók tudják, hogy a keresett árust hol találják. A vásározók helyét számozott kövek jelzik. Aki nagyobb helyet bérel, annak „2-3 köve is van”. Az azonos termékeket árusítók nem tömörülnek zárt utcába, az egyetlen homogén tömb a büfé-lakókocsiké. Néhány termék szezonális (télikabát, szőrmeáru, Mikulás-csoki, virágmag), a többit egész évben kínálják. A vásártéren vannak hosszanti és keresztirányú sorok, jobb és rosszabb helyek. A legjobb helyek a „kapuk” (valójában már csak a helyük) mellett és a hosszanti sorok elején találhatók. Itt nagyobb a hely a nézelődésre, s a vásárló még nem fáradt bele a látnivalókba. A vásározók között egyaránt megtaláljuk a régi kézműves-dinasztia népi iparművész tagját, a más készítők által gyártott termékek felvásárlóit és árusítóit, a kínai tömegárut kínáló kényszervállalkozókat, és a külföldről érkezett árusokat (akik Bt-kbe tömörülve, legálisan folytatják tevékenységüket). Az első két kategóriába tartozó vásározók a vásártér jobb helyeit foglalják el, és minden esetben asztalról, vagy sátras asztalról árusítanak. A többiek a földről, ponyváról kínálják a portékát. A kikiáltás, az áru fennhangon kínálása, az erdélyi árusokra jellemző. Az asztalról árusítók inkább feliratokkal - szezonvégi kiárusítás, egyet fizet kettőt kap, hármat 1000-ért, magyar termék - csalogatják a vásárlókat. Ma mintegy 250 az állandó vásározók száma, ők 104 településről érkeznek minden hónap harmadik vasárnapján Vácra - a közelebbi és távolabbi Pest és Nógrád megyei településeken kívül pl. Miskolcról, Siófokról, Szolnokról, Debrecenből, Kecskemétről, Egerből is. A legtöbben ruhaneműt és cipőt kínálnak, de kapható édesség, fonottáru, műanyagáru, munkaruha, függöny, ágynemű, kazetta és cd, mobiltelefon-tok, kés, edénykészlet, táska, pénztárca, játék, vegyi áru, művirág, szaniteráru, fejszenyél, cipőfűző, 219
