Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Bődi Erzsébet: A szatmári svábok lokális identitása a régió és az etnikum viszonylatában
Bődi Erzsébet A SZATMÁRI SVÁBOK LOKÁLIS IDENTITÁSA A RÉGIÓ ÉS AZ ETNIKUM VISZONYLATÁBAN 1. Történeti és földrajzi tények Szatmár elsősorban egy megyének és egy városnak a neve.1 A svábok betelepítése előtt már közismert földrajzi név volt. Előbb a Szamos folyó partján létrejött település és (föld)vár viselte a Szatmár nevet. A Szatmár földrajzi név eredetéről a tudományos szakirodalomban háromféle álláspont olvasható. Az egyik germán nyelvi származéknak tartja, a másik újlatinnak, ezen belül románnak, a harmadik török származéknak véli. Az első álláspont2 mellett a következőképpen érvelnek. A magyarok letelepedése előtt (IX. század) a Szamos bal partján, a mostani Szatmárnémeti területén már létezett földvár és a vár szolgálatában álló település. A lakosok élénk kereskedést folytattak. Legfőképpen sókereskedéssel foglalkoztak. A sótömböket szárazúton, de a keletre fekvő sóbányákból leggyakrabban vízi úton szállították. A település Szent István korában (X. században) mint fontos sókereskedő hely tűnt ki, ahová az államalapítással és vármegyei rendszer kialakításakor az uralkodók (valószínűleg) holland tájakról származó németeket telepítettek le. Az új telepesek részére a Szamos folyó eddig még lakatlan jobb partját jelölték ki. Ezek az új telepesek nevezték el a folyó túloldalán már létező telephelyet (a házakkal körülvett földvár területet) Satmarktmk (sat = só, markt = piac szavak összevonásával). A középkori okiratokban említik Zontmarktnak, Zotmárknak az ott folyó élénk sókereskedés után. Az is előfordult, hogy magyar történetírók Szakmár szóalakban jelölték. Az új, idegen ajkúak által létesített települést kezdettől fogva Németinek hívták. A Szatmár folyó két partján, egymással szemben levő településnek nemcsak eredetileg nem egyezett a neve és a lakosok származása, hanem 1715-ig két önálló közigazgatási települést/várost is jelentett.3 1224-ben mind a két település megkapta a városi rangot, kiváltságlevelet. A történelmi leírásokban mint testvérvárosok szerepeltek. A Szatmár földrajzi név másik származtatását a román nyelvből tartják lehetségesnek, mégpedig a nagy falut jelentő satu maréból, vagyis román jelzős köznévből.4 Kiss Lajos magyar nyelvész a harmadik álláspontot tartja valószínűbbnek. A Szatmár földrajzi név személynévből keletkezett. A személynév talán a török sat’ = elad, kereskedik szóból származik. Első előfordulását a Váradi Regestrumból említi, 1150-ből. Ekkor már helynevet jelölt, ottani szóalakja Zathmár volt.5 1 * A szerző az MTA-DE Néprajzi Kutatócsoport főmunkatársa. Szatmári kutatásait akadémiai és az OTKA AT 049349 sz. pályázat keretében végzi. Borovszky S. (szerk.) 1908.; Dankó 1. 1984.; Gunda B. 1984.; Tanulmányok 1984. 2 Borovszky S. (szerk.) 1908. 161-162. 3 Borovszky S. (szerk.) 1908. 245. 4 Kiss L. 1980. 5 Kiss L. 1980. 205
