Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Lovass Kiss Antal: "Itt már nem férfi és női viszonyról, hanem pénzről van szó". A rendszerváltást követően kialakult két sajátos női szerepe: a családfenntartó nő és a vállalkozó felesége
A gazdálkodó feleségére háruló feladatok nem körülhatároltak, gyakran véletlenszerűen kiosztottak azok a feladatok, melyeket a férj nem tud idő hiányában ellátni. Alapelvként elhangzott az interjúk során, hogy mindig a „könnyebb” feladat marad az asszonyra. Rendkívül nehezen definiálható azonban, hogy az adott lokális közösségben mit értenek könnyű munkán. Függ az adatközlő korától, a munkajellegétől és attól, hogy a nő mennyire rendelkezik az adott munkához szükséges szakértelemmel. Két fontos szempont deklarált a lokális közösség normarendszere alapján. A nagy testi erőt és a szaktudást igénylő tevékenységeket hagyományosan nem bízták nőkre. Ez a meghatározás azonban rendkívül relatív. Míg törekednek arra, hogy a nagyállatokkal ló, szarvasmarha (a fejéstől eltekintve) férfi foglalkozzon, mert nehéz és a nőre nézve veszélyes feladatnak számít az ellátásuk, addig a kapálás (mondván, hogy az, az alapvetően rugalmas nőknek jobban megy) nem számít nehéz feladatnak, sőt kifejezetten női munkának tekintik. A vállalkozó feleségek munkájának elemzése során is találkozhatunk hasonló anomáliákkal. Adott körülmények között könnyűnek számit egy pótkocsi traktorhoz kapcsolása, vagy a traktorvezetés, míg tízkilós vödörből a tápadagolás nehéznek minősülhet ugyan annál az adatközlőnél. Mivel a női szerepbe nem tartozik bele, így nem várják el a vállalkozó feleségétől, hogy nagy fizikai erővel és mezőgazdasági ill. gépészeti szakértelemmel rendelkezzen. Ugyanakkor van olyan vállalkozó feleség, aki a „könnyűnek” tekintett pénzbehajtás éppúgy a női rugalmasságára hivatkozva végzi, mint a hagyományos értékrendben a kapálást. Ugyanakkor saját bevallása szerint mindez arra utal, hogy a behajtás során nem erőszakos férfias módon lép fel. „Hazudok, nyafogok, hogy nincs pénz, meg ez meg az. ” Tehát nem az erő pozíciójából tárgyal, hanem sokkal inkább a társadalomban nőiként elfogadott stratégiákat alkalmaz. Az egyén munkavégzési keretein túllépő magángazdaság megjelenésével olyan szerepkörök jelentek meg, melyekre nem voltak kialakult tradíciók, ilyen a könyvelés, az adminisztráció. A vállalkozók feleségei többnyire más irányú munkát végeztek korábban, amelyet vagy azért hagytak ott, mert felszámolták a munkahelyet, ahol dolgoztak, vagy a gazdaság megnövekedett igényei miatt vált szükségessé, hogy az először munka mellett végzett adminisztrációt főállásban csinálják. A számlázást, a pénz lekönyvelését intézik, csak a nagyobb vállalkozásokban van külön könyvelő. A magánvállalkozók arra törekednek, hogy a család nőtagjait mentesítsék a fizikai munka alól. Ha anyagi lehetőség nyílik rá inkább napszámosokat fogadnak pl. a kapáláshoz. A vállalkozó feleségek a hagyományosan női ellátó tevékenységeket (kávéfőzés, ebédeltetés), gyakran az alkalmazottakra kiterjesztve végzik. Az alkalmazottak irányítása során igen nagy jelentősége van a személyiségüknek, a fellépésüknek „hogy mennyire kardosak”. A napszámosok többnyire elfogadják a gazdasszonyok utasításait, mert „itt már nem férfi és női viszonyról, hanem pénzről van szó” Ugyanakkor arra vigyáznak a napszámosokat felfogadó vállalkozó feleségek is, hogy ne hozzák kellemetlen helyzetbe, ne alázzák meg sem emberi, sem férfi mivoltukban alkalmazottaikat, és a napszámosok is tudják, hogy ha munkát akarnak nem „hőzönghetnek". Van, ahol közös döntésre épül a gazdálkodás, de az esetek jelentős részében a vállalkozó dönt a gazdasági ügyekben. Az irányítás nem hárul a vállalkozó feleségére, ha a vállalkozónak van felnőtt fia, vagy a vállalkozásban van férfi rokon, aki helyettesíti ha akadályoztatva van valamiben. Azonban az egyes döntéshelyzetekben a gazdasági érdek nagyobb jelentőséggel bír, mint a nemi szerepeknek megfelelő viselkedés betartása. 202
