Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Lovass Kiss Antal: "Itt már nem férfi és női viszonyról, hanem pénzről van szó". A rendszerváltást követően kialakult két sajátos női szerepe: a családfenntartó nő és a vállalkozó felesége
ellátására alkalmas munkaerőt képeztek a nők, máskor komoly tehertételt jelenthettek a helyi gazdaságoknak.14 A nők szezonális jellegű nagy kézimunka igényű tevékenységekben épp úgy részt vettek, mint a szakértelmet igénylő tejüzemi munkában. A mezőgazdaság modernizációjával a nagyüzemi termelés megjelenésével a hatvanas évek második felétől csökkent a munkakereslet. Mivel a korábbi férfiszerepek jelentősen kapcsolódtak a géphasználathoz és kezeléshez, kézenfekvő módon előnyösebb pozíciót foglaltak el az alkalmazotti palettán. A vizsgált településen is a férfiak elsősorban a helyi gépállomáson és a környékbeli településeken dolgoztak.15 A szakképzetlen munkaerő hátrányos helyzetbe került, mert a modernizáció következtében a hagyományos paraszti munka vált szakképzetlen fizikai munkává.16 Ugyanakkor a női munka áttevődött a szekunder ágazatokba, fokozott melléküzemági, ipari segédtevékenységet folytató termelés kezdődött a térségben a hetvenes évektől. Kenderfeldolgozó, lámpaüzem, ruhaüzem, ami elsősorban a betanított női munkaerőt vonzotta. A szocialista érában a bérmunkaviszony a vidéki társadalmakban élők jelentős részénél nem vált kizárólagos jövedelemforrássá, sőt miután a hetvenes évektől a háztáji rendszere a szocialista gazdaság termelési szervezetébe integrálódott,17 a második gazdaság a vizsgált településen is a lakosság jelentős részénél fontos bevételi forrássá lépett elő.18 A háztáji kezdetben az alacsony bérek kiegészítését szolgálta, a naturális gazdálkodás dominált és a nők végezték a háztáji munka többségét, míg a férfiak kereső tevékenysége jelentősen növekedett. A nyolcvanas években a „piaci szocializmus” keretei között, amikor a tendencia megfordult és a háztájiból származó jövedelem a háztartás összjövedelmének jelentős részét képezte, a nemek közötti munkamegosztás megfordult és a férfiak időráfordítása a háztájira megnövekedett, túlszárnyalta a nőkét. A nyolcvanas évek második felétől, a változó gazdasági viszonyok között egyre markánsabb férfi szerepvállalás jelzi, hogy a háztáji gazdaság szerepe jelentősebbé vált. Mivel a produktív vonásai erősödtek, a „kenyérkereső” férfi tevékenységi körbe vonódott. 1.2. A rendszerváltozással átalakuló női szerepek A rendszerváltással kialakuló piaci helyzet következtében a vizsgált településen először a túlnyomórészt szakképzetlen nőket küldték el a nehéz helyzetbe került tsz-ből. Az így munkanélkülivé vált nők visszamentek a második gazdaságba, az akkor még működőképes háztájikban tevékenykedtek. „Az asszony nem dolgozik, otthon van. ” Ez a kijelentés azokat a hagyományos női szerepet betöltő asszonyokra vonatkoztatva hangzott el — az interjúkészítés során -, akik valójában intenzíven ellátják a háztartást, a családot és gyakran a háztáji jelentős részét is. A fenti kijelentés tükrözi a napjainkig tovább élő paraszti gazdálkodói mentalitást, ahol az árupiaci értékként kifejezhetetlen befektetett háztartási, házkörüli sajátmunka-ráfordítás (a résztvevők nemétől függetlenül) tradicionálisan kalkulálatlan. A XXI. század elején ez a szemlélet még mindig fellelhető az 1-10 hektár közötti földtulajdonnal rendelkező, piac 14 Asztalos-Morell 1. 1997. 15 Hangsúlyoznom kell azonban, hogy a terepkutatás során gyűjtött anyag alapján nem jelenthető ki, hogy a vizsgált településen a gépesítés a nők háttérbeszorításának eszköze lett volna, mint ahogyan ezt néhány feminista szerző interpretálja (Asztalos-Morell I. 1997. 7.; Boserup, E. 1970.). 16 Asztalos-Morell 1. 1997. 5. 17 Az „integrált gazdaságról” lásd bővebben: Kovách Imre 1988. 18 Kemény István 1972. 36-48.; Szelényi Iván 1992. 196
