Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Bodó Sándor: A múzeumigazgató és a házmester - Kassa, 1910 táján
Bodó Sándor A MÚZEUMIGAZGATÓ ÉS A HÁZMESTER -KASSA, 1910 TÁJÁN Napjainkban éppúgy, mint a 20. század elején a kultúra szorgos munkásai - köztük a múzeumok igazgatói és segítői - tele voltak munkafeladatokkal, s tevékenységük annál eredményesebb volt, minél jobban tudták mozgósítani a szűkebb pátria társadalmi támogatását. A 19. század utolsó évtizedeiben és a 20. század elején a kassai Felsőmagyarországi Rákóczi Múzeum a hazai múzeumi világ egyik legsikeresebb intézménye volt. Vezetői szakterületük széles körben elismert képviselői voltak, akik sikeresen működtették azt a társadalmi kapcsolati hálót, amely az intézményt a városhoz és egyben a tágabb világhoz, a bel- és külföldi publikumhoz, s emellett a hazai múzeumi-közgyűjteményi szakterület képviselőihez kötötték. A vezető mindenkori fontos feladata volt persze a felvállalt „ház” belső békéjének megteremtése és folyamatos fenntartása. Ahol belső ellentétek mérgezték/mérgezik a munkahelyi légkört, ott ritka vendég a szakmai siker. A belső összhang hiányának egy különleges és tanulságos példáját idézem a 20. század elejéről, a kassai múzeum életéből. A történet főszereplői Varjú Elemér, a Felsőmagyarországi Rákóczi Múzeum 1908 márciusa és 1913 közötti igazgatója, majd utóda, Kőszeghy Elemér, ill. Fraknói Vilmos, arbei választott püspök, címzetes szentjobbi apát, egyúttal a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének vezetője, Mihal ik József, a kassai múzeum korábbi igazgatója, 1909-ben a MKOFF előadója, s egyben országos régészeti felügyelő, valamint Kulhanek János, a kassai múzeum házmestere, portása. Varjú Elemér 1909 májusában panaszkodik a Fraknói Vilmos főfelügyelőhöz küldött levelében, hogy Kulhanek János, a kassai múzeum házmestere, portása nem jól végzi a dolgát. Felesége, gyermekei nem viselkednek tisztességesen, s ezért lakoltassák ki. Úgy kapjon munkát és lakbért a múzeumban, hogy nem lakik az épületben, s helyette új - bent lakó - kapust vegyenek fel. A házmester ügyében - e korszak irányítási rendszerének sajátossága miatt - kénytelen Fraknói a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez levelet írni, kérve a megoldáshoz segítségét! Varjú Fraknóinak küldött levelében a következő indoklást adja elő: „Méltóságod előtt ismeretes, hogy a Felsőmagyarországi Múzeum folyó évi költségvetésében két szolgai állásról történt intézkedés: Az egyiknek betöltője a házban kapna lakást, fűtést, világítást, minek fejében a portási, helyesebben a házmesteri teendőket is végeznie kell, a másik lakbért nyerne és az épületen kívül lakván, csak a szokásos hivatalos órákat töltené a múzeumban.” A lakással járó állásra Kulhanek János volt kiszemelve. „Miután azonban egy év tapasztalatai arról győztek meg, hogy nevezett részben személyes tulajdonságai, részben családi körülményei miatt bentlakó portásnak alkalmatlan, ... felkérem méltóságodat abban az irányban teendő intézkedésre, hogy Kulhanek a költségvetésileg megállapított második szolgai állásra neveztessék ki, a bentlakással egybekötött kapusi illetőleg házmesteri állás pedig új egyénnel töltessék be.” Varjú levelében 181
