Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Ujváry Zoltán: Szlovákosodás, magyarosodás, asszimiláció
Ujváry Zoltán SZLOVÁKOSOSDÁS, MAGYAROSODÁS, ASSZIMILÁCIÓ Szokatlannak tűnhet a szlovákosodás - éppen úgy, mint a magyarosodás - fogalma. Szaktudományunkban - de a köznyelvben is: „elszlovákosodás”, elmagyarosodás — ismeretes már a 19. század óta. Tanulmányok, közlemények jelentek meg a szlovák népességgel érintkező területek-Nógrád, Hont, Nyitra, Bars, Komárom, Pozsony stb. megyék - magyar falvainak szlovákká való asszimilációs folyamatairól. (Ezekre alább utalok. A témával már több írásomban foglalkoztam, azok adatait itt mellőzöm.) A magyar kutatók nemcsak a szlovákosodással, hanem a magyarosodással is foglalkoztak. A szlovák kutatásban azonban nem esik szó az elszlovákosodott magyar falvakról, annál inkább - nacionalista felhanggal - az elmagyarosodásról, a jelenlegi szlovák határokon kívüli szlovákokkal kapcsolatban. Sokan felvázolják azt a rémképet is, amely szerint a jelenlegi Szlovákiában élő magyarság falvaiban élő szlovákokat a magyarok asszimilálják. Úgy gondolom, hogy a tudományos etika alapján tanulságos - már a múlt századi szlovák kutatók eredményeit is forrásul tekintve — a magyarok elszlovákosodásáról néhány fontos adatot felsorakoztatni. Az asszimiláció a folyamat végét jelenti. Erre is mindkét részről elgondolkodtató példák vannak. Rendkívül figyelemreméltóak azok a példák, amelyek a jelenlegi magyar határokon belüli magyar, illetőleg német falvak szlovákká válásáról tanúskodnak. A magyarosodásról szlovák kutatók (és nem kutatók) bőségesen írtak és írnak. A szlovákosodást nem publikálják. Pedig ez a néprajzi vizsgálatok során nem kerülhető ki, hiszen a kulturális jelenségek elemzése kapcsán a nemzetiségi eredetet föltétlenül figyelembe kell venni. A magyar kutatók már a 19-20. század fordulóján, elején rámutattak több szlovákiai megye szlovák falujának az elntagyarosodására. Ezt a vizsgálatot a szlovák kutatóknak az elszlovákosodással kapcsolatban kellene elvégezni, így az eredmény hiteles lenne és mentesülnének a nacionalista szemlélet vádjától. A nagy szlovák elődre kellene tekinteniük, Csaplovics Jánosra, aki nemzeti önteltséggel vallotta, hogy ahol a szlovákok megjelennek, környezetük más nemzetiségű lakossága szlovákká asszimilálódik. Az asszimilációs folyamat az idegen nemzetiségűek magyarországi betelepítésével már megindult. A különböző nemzetiségek folyamatos benyomulását, beékelődését a magyarságba rendkívül jól érzékelteti Jankó János, aki a múlt század végén rávilágított arra, hogy a magyarság „kompakt tömegét a különböző nemzetiségek minden oldalról kikezdték, folyton nyomulnak előre lassan-lassan, apró népszigeteket tolva maguk előtt, így a tótnak déli határát Pozsonytól Balassa-Gyarmaton és Rozsnyón át Ungvárig húzott vonal képezi, ámde a tótság Balassa-Gyarmattól dél felé Budapestig vonul el, Esztergom mellett is egy szigetet alkotva a magyarság kebelében; még délebbre is nyomul úgy, hogy Dunafoldvár körül is van egy-egy tót sziget, míg délkeletre tót szigetek láncolatos sora húzódik Alberti és Irsáig. Ez azonban az egyik Bács-Újfalu, a másik Petrovácz körül. Tovább keleten a Diósgyőrtől délnyugatra elterülő nagyobb tót telepet miután a magyarságon átfűződő tót falusorok fűzik össze a tótság zömével. Ha a Tiszán túli kerü173
