Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Ikvaniné Sándor Ildikó: XVIII-XIX. századi ásatásból kikerült cseréppipa töredékek Szentendrén a Castrum területéről
dohány tartókat. Csákváron, Sümegen, Hódmezővásárhelyen stb. készítették és vásárokon a cserépedényekkel együtt árusították. Igen gyakran medve, bárány, vagy vicsorgó farkas alakúra formázták. Az állat testében tartották a dohányt, teteje lett az állat feje. Színük többnyire sötétbarna volt, bundájukat szitán átnyomott agyagból építették fel. Nagykőrösön egész sorozat ilyen állatfigura dohánytartó van az Arany János Múzeumban. A Hódmezővásárhelyen készített „farkas” különlegessége, hogy teste nem „szőrős”, hanem színes mázzal készült. Bár a pipakészítést a törökök révén ismertük meg, a magyar pipakészítés egész Európában, sőt az egész világon vezető szerepet játszott (Osskó I., 2001.7,8.). Különösen a tajtékpipa XVIII. századi feltalálásával, melyet Kovács Károly magyar ezermester faragott először Andrássy Gyula gróf által Törökországból hozott tajtékból (Haider E., 2000.62.). Mivel a külföldről behozott tajtékot különleges művészi faragása is megdrágította, a nép között nem terjedt el. Pest megyében a tápiószelei Blaskovich Múzeum őrzi a Blaskovichok pipagyűjteményét mely a Nemzeti Múzeum után második legnagyobb az országban. Könyv alakban Haider Edit és Ridovics Anna mutatta be (2005. Szentendre). Az egyszerű, falusi és városi polgárok által egykor használt cseréppipák közül 3200 darabot vizsgált meg, és rendszerezett Nagy Zoltán. A dunántúli cseréppipa készítő műhelyek kapcsán tette közzé az ország selmeci típusú pipáit. Ezekre a készítőműhelyek sokasága, s azon belül is a formagazdagság jellemző. A pipák többségét nem látták el márkajelzéssel. A Szentendrén eddig előkerült 55 db pipa közül mindössze 9 jelzett. Viszont a most ismertetett három, jelzéssel ellátott castrumi pipa között két olyan újat találtunk (11. és 12.), melyet az eddigi irodalom nem említett, tehát még nem ismerte. Az egyikről - Hermina Mező - beütése elárulja a készítés helyét. A másik, az A. MANHEIT jelzésű pipa készítőjének kiléte egyelőre még várat magára. IRODALOM Fehér Géza 1960 A pécsi Janus Pannonius Múzeum hódoltságkori török emlékei. In: JPM. Évkönyve 1959. Pécs 119-121. Haider Edit 2000 A dohányzás elterjedése Magyarországon. In: A magyar pipa története. A magyar történelem a pipákon. Bp. (Szerk.: Haider E.-Orgona A.-Ridovics A.) 20-24. 2000 A pest-budai pipametszők listája. In: A magyar pipa története. A magyar történelem a pipákon. Bp. (Szerk.: Haider E.-Orgona A.-Ridovics A.) 107- 110. 2000 Tajtékpipa. In: A magyar pipa története. A magyar történelem a pipákon. Bp. (Szerk.: Haider E.-Orgona A.-Ridovics A.) 62-73. Haider Edit-Ridovics Anna 2005 Pipagyűjtemény a tápiószelei Blaskovich Múzeumban. Szentendre. (Szerk.: Gócsáné Móró Csilla) I. Sándor lldikó-Tettamanti Sarolta-V Holport Agnes 1981 Kerámiák, (katalógus) Szentendre 171
