Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Ikvaniné Sándor Ildikó: XVIII-XIX. századi ásatásból kikerült cseréppipa töredékek Szentendrén a Castrum területéről
az egri Vármúzeum eddigi ismeretlen Selmecbányái típusú agyagpipa-töredékei között. Ennek mesterjegye: N. HELLER. 9. Fekete, polírozott nyakcsonk. Szája alatt szélesebb karima, alatta két keskeny plasztikus vonal fut körbe. Egyébként díszítetlen. XIX. századi. 10. Fekete. Magyaros díszítésű pipafej-töredék szilánkja. XVIII. századi díszítéssel. Többszögletű lehetett. Egyik oldalon bemélyített pontsor körbevéve csővel nyomott karikával. A másik töredékoldalon legyezőszerű karcolt minta indítása látszik, egy helyen apró hegyes tűvel szúrt pontsorral. 11. Fekete, eredetileg fényezett pipanyak, rövid kosárcsonkkal. A szárnyílás alatt szélesebb karima, alatta plasztikus vonalsor. Ugyanilyen vonalsor megy a kosár alján. Felette magyaros, karcolt, geometrikus mintázat kezdődik, apró csővel benyomott karikákkal bekarcolt mezőben. A nyak jobb oldalán lekerekített végű keskeny téglalap-keretben elmosódott mesterjegy van beütve: A. MANHEIT. Hasonló mesterjeggyel ellátott pipát az irodalomban nem találtam. 12. Feketére égetett. A castrumi pipadarabok között ez az egyetlen legépebben megmaradt pipa. Fejének csak a hátsó része törött le, az első, szép díszített fele épen maradt. Az ép, keskenyebb nyakat, a lapos, díszítetlen talpat szélesebb, a kosárszáj felé kissé bővülő magas pipafej követi. Előoldalán domború, koronás, négysávos magyar címer, a hármas halomból kiemelkedő kettős kereszttel. A korona tetején a dőlt kereszt látható. A magyar címer két oldalát a nemesi címereknél megszokott sallang díszíti. A kosár száj- és a szárpereme alatt is árkádszerű kidomborodó mintasor helyezkedik el. Nyakának jobb oldalán ovális keretben műhelyjel van beütve: HERMINA MEZŐ. Hermina Mező Budapest pesti oldalának, a XIV. kerületének része, kb. a Nagy Lajos király útja és az Erzsébet királyné útja között terül el. A pipagyár tehát valahol itt lehetett. Hermina Mezővel szignált pipát a szakirodalomban nem találtam. Hasonló címeres pipát közöl Nagy Zoltán Kecskemét környékéről (2001. CII. tábla Кеб.). A magyar koronás címert tajtékpipákra már а XVIII. századtól kezdve gyakran kifaragták (Haider E.-Ridovics A. 2005. 77-79.). A reformkortól kezdődően а XIX. század folyamán végig, a legkülönbözőbb műhelyek cseréppipáinak is egyik közkedvelt díszítménye volt a magyar szent koronás címer ábrázolása (Nagy Z., 2001. LXXII. tábla). A korábban említett Szentendre belvárosában előkerült pipák között is van egy magyar címerrel díszített pipa, melyet két vékony, ágaskodó oroszlán tart. Ehhez hasonló pipákat Budán és Körmenden is gyártottak (Nagy Z., 2001. CVII. tábla l.a,l.b). 13-14. Lásd az l.-nél. 15. Vörös színű, egészen kis darabka, de láthatóan egy alig díszített pipafejből származik. Három vízszintes, párhuzamos csík fut körbe rajta. Bizonyára а XIX. században készült. A 16-17. számú vörös töredék díszítetlen. A 16-os felülete töredezett, értékelhetetlen. A 17. számú hosszú, egyenes fej darabja. Ez egy XIX. századi, jól iszapolt, szépen polírozott darab lehetett. Mint fentebb utaltunk rá, az ország két leghíresebb pipagyártó központja Debrecen és Selmec volt. A kutatók megállapították, hogy а XVI11. században a két város pipái között még volt hasonlóság, mely különösen a magyaros díszítésmódban mutatkozott meg. Ilyen volt a hasonló motívumok megjelenése a pipafejen, a csőbenyomásos és karcolt virágdíszek, csoportos karikák, bemélyített pontok, pontsorok, füzérek alkalmazása, a különböző nagyságú fogaskerékkel díszítés stb. (1. P. Szalay E., 2000. 38., Kovács B., 169
