Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)

Bárth János: Hídközösségek Csíkszentgyörgyön

A hídközösségek, mint tízesen belüli önszerveződések viszonylag későn, a XIX. század végén jelentek meg a tizesjegyzőkönyvekben. 1877. március 18-án Háromtizes gyűlése megállapította, hogy „ a Laczok hídja oly gyenge és romló állapotban van, hogy azon járni félelmes”. Ezért a tizesgyűlés elrendelte, hogy „kötelességében áll a közönségnek” a híd helyreállítása és a hídfák kihordása a tilalmasból Lacz Gábor tizesbíró parancsolata szerint.9 10 11 12 Sajnos, a nem túl következetes fogalmazású jegyzőkönyv szövegéből nem derül ki pontosan, hogy a sokféle jelentésű „közönség” szó akkor és ott mire vonatkozott: Háromtizes teljes lakosságára, vagy, ami valószínűbb, a tizes felső részének gazdáira, a Laczok hídja hídközösségére.

Néhány évvel később 1883. április 14-én kelt Körösmény tízesnek az a határozata, amelyben a tizes fát adományozott a Jenőfalva tizesi Nyírok hídja javítására. Nagyon valószínű, hogy a körülíró megfogalmazásokban a jegyzőkönyv írója hídközösségekre gondolt, amikor efféle kifejezéseket vetett papírra: „az úgy nevezett Nyírok hídjára az hozzá tartozók ... fákot kértek". „Czigány vápa gödrin alulról meghozhassák az hozzá tartozó illetők az erdőbíró hírével. ”w

A hídközösségek szempontjából teljesen egyértelmű Jenőfalva tizes 1893. május 11-én kelt egyik határozata, amelyben a tizes gyűlése megállapította, hogy három nappal korábban, május 8-án a Fiság áradása a tizes „Nyíró' Dávidnál lévő” „ csordajáró hídját ” elsodorta. A határozat szerint a tizesbirtokosság adott a „ hídtársaságnak 15 darab fákot a tilalmas erdőből a Szegre menőből”}'

Háromtizes közgyűlése 1896. február 3-án megállapította, hogy „ az Borsokhoz bejárási utca, mely a Fisák vizén által megyen" rossz állapotban van. Ezért kinevezett a „szomszédokból 10 embert", hogy azok a „nevezett által járást” mindenkor jó karban tartsák. A név szerint felsorolt gazdák, a határozat szerint, „ az Zata és Laczok hídgyából kimentve lesznek"}1 Ezt a különös határozatot talán úgy is értelmezhetjük, mint egy kis hídközösség létrejöttéről szóló döntést. A kis hídközösség úgy alakult meg, hogy tagjai a tizes határozata értelmében kiváltak a két szomszédos nagy hídközösségből: a Zata hídja társaságából és a Laczok hídja társaságából.

1944 és 1946 között sokáig húzódott Jenőfalva tizes három nagy hídjának fölépítése. Ezért azokban az években viszonylag gyakran szerepeltek Jenőfalva tizes jegyzőkönyveiben a hídközösségek, amelyeket hídtársulatok-nak hívtak. Élükön tizesbíró állt. Rendszeresen gyűlést tartottak, ahol a hídépítéssel kapcsolatos gondokat tárgyalták meg. Hídterveket készíttettek mérnökökkel, szerződéseket kötöttek vállalkozókkal.13

Körösmény tizes irattárában14 fennmaradt a szomszédos Jenőfalva tizes legdélibb hídközösségének néhány irata. Az egyik jegyzőkönyv szerint az „ Alsó-Nyírők hídja társulatának " 1946. augusztus 25-én tartott gyűlésén Csedő Mózes (Frank) hídbíró ismertette a hídközösség tagságával, hogy Gere Géza építész-vállalkozó még mindig nem kezdte meg a híd építését. Ez a késlekedés pénzügyi vitákhoz vezetett a másik két hídtársulattal is. Az „Alsó-Nyírők hídja” kifejezés valószínűleg a „Haricskák hídja” név megfelelőjének számított akkortájt. A jegyzőkönyvben azt írták, hogy a hídtársaság tagjai „ teljes létszám-9 H. 2.222.

10 K. 2. 244.

11 J. 2. 262.

12 H. 3. 251.

13 J. 5. 22-23., 55., 76.

14 K. 9. 23.

156