Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Szilágyi Miklós: A kútgazdaságokról
xrnak fele részét minden fertálytól, nem különben a’ vályúért repartialt 16 3/8 xkbol le húzván 3 xrokat 13 3/8 xrt által adni, mivel az el menő Gazdaság is vette már a’kútnak 7 6/8 a ’vályúnak pedig ez nem régi 3 xr hasznát értvén egy egy fertályra, az ott maradandó Gazdaság pedig el avulásig fogja ezeket használni.25 Az egy gazdának a szántóföldjén álló, de közös („közönséges”) kúttal kapcsolatos, az elöljáróság döntőbírói szerepét igénylő elszámolásból az alábbi, az egyszeri esetnél messzebb mutató tanulságok adódhatnak: 1. Az addig is közös kutat használó, és megválakozás után újat ásató s felszerelő gyomai gazdák csoportja gazdaságként határozza meg magát. E terminust ’parasztgazdák társulása valamilyen, csak közösen érvényesíthető haszonvétel megszervezésére’ általánosabb jelentéssel is ismeri-használja ugyan a néprajzi irodalom, de közkeletűen - a néprajzi lexikon vonatkozó címszava is ezt bizonyítja-elsősorban a ’közös kint háló nyájban való legeltető tartásra’ társult gazdák érdekközössége értelmében szoktuk használni.26 Varga Gyula viszont felhívta a figyelmet másféle, magukat „gazdaságként” meghatározó gazdasági társulásokra is! Ennek kapcsán emlegeti, hogy a kertgazdaságokon belül „még kisebb autonóm közösségek is képződhetnek. Ilyenek pl. a kútközösségek."21 28 A közös kutat fenntartó, belső szabályokat kialakító s azokat szankciókkal is betartató 6-8 szőlőtulajdonosnak a Hajdú-Bihar megyei mezővárosokban megfigyelt állandósult társulása azonban csak egyetlen példa. Aligha indokolt, különösen ha maguk az érdekeltek nem nevezték társulásukat (kút)gazdaságna.k2>i, minden kút-tartásra létrejött alkalmi érdekközösséget ezzel a névvel illetni, s feltételezni róluk a szokásjogilag formalizált megszervezettséget: talán voltak a maguk érdekeltségét sokkalta lazábban, következetlenebbül kezelő, „de jure” nem kúttulajdonos-közösségek is. Én azonban inkább arra gyanakszom, hogy az érdekérvényesítés szokásjogi szabályrendszere (a kúthoz való hozzájárulás számontartása, a jogosultság és a „haszon” rigorózus méricskélése) szokásjogi értelemben ahhoz állt közelebb, mint amit Gelencsér József a Káli-medence falvaiban megfigyelt,29 s amit ez a gyomai megosztozás példáz! Annak a jogelvén nyugodott tehát az ilyen gazdaság, amit Tárkány Szűcs Ernő a „közös birtoklásról” szólva megfogalmazott,30 s amely szokásjogi szabályok a csűr-közösség, az udvar-közösség, a szállás-közösség esetén szintén érvényesültek.31 2. A tölgyfa gerenda/deszka bélelésű („rovásos”), ágassal-gémmel-ostorral felszerelt, itató vályúval ellátott kút, mely ez esetben az értékbecslés és osztozkodás tárgyát képezte, a 19-20. század fordulója alighanem „legjobb”, „legértékesebb” víznyerő építményének számított. Lényegileg ilyen gémeskutakra következtethetünk a nagykunsági mezővárosok elöljáróságai által a létesítendő jószágitató-kutak érdekében szükséges faanyag-beszerzési intézkedéseiből,32 illetve a kisvárdai uradalom 1802. évi kút-összeírásából (melyből egyébként azt is megtudhatni, hogy egy-egy kút „ki vájása ’s bé rakása” 25 Békés Megyei Levéltár, Gyoma ir. R. 5. Peres jkv. (1797-1806) 51. föl. - 1802. május 14-18. szám. 26 Vö. Szabó László-Földes László 1979. 27 Varga Gyula 1976: 170. 28 Bellon Tibor (1965: 439.) pl. emlegeti, hogy Nyíradonyban az 1950-es években is előfordult, hogy a szőlőszomszédok közös kutat ásattak, e közös vállalkozás hagyományos elnevezéséről és szokásjogi formalizálásáról azonban nem nyilatkozik. 29 Vö. Gelencsér József 2006. 30 Tárkány Sziics Ernő 1981: 516-521. 31 Vö. Szabó László 32 Bellon Tibor 1996: 354. skk; Bellon Tibor 2003: 158-159. 148
