Ujváry Zoltán (szerk.): Az Alföld vonzásában. Tanulmányok a 60 esztendős Novák László Ferenc tiszteletére - Az Arany János Múzeum közleményei 12. (Nagykőrös-Debrecen, 2007)
Veres László: Tímárok és vargák Északkelet-Magyarországon
történő áztatását, mosását. Ezt azonban a mesterek többnyire megszegték és emiatt mindig napirenden voltak a viták a tanács és a céh elöljárósága között.73 1797-ben a vargák terjedelmes beadványt juttattak el a vármegyéhez. Kérvényezték a bőrök Szinva patakban áztatását. Kérelmüket az alábbiakkal indokolták: 1. „...azokk (vagyis a Bőrökk) Kád vizekbe való szoríttatása, a Bőrökk rontsolódása, s törés nélkül meg nem készülhet.” A kádakban 3 nap alatt sem lehet tökéletesen áztatni. A patakban elég lenne egy éjszaka és reggelre a víz minden szennyeződést eltüntetne. 2. A bőr kikészítéséhez kádanként 3 mázsa kősót használnak, s ezt nem lehet a bőrből tökéletesen kimosni. így a bőr minősége rossz lesz, ezzel a vásárlókat károsítják. 3. A fáradságos és nem éppen egészséges kádban történő áztatásra nem lehet munkást kapni. így a várost majd elárasztják vidéki, tiszta, folyóvízben áztatott bőrökkel. 4. Ha a vármegye nem engedélyezi a folyóvízben áztatást, akkor a mesterek kénytelenek lesznek új megoldásokat alkalmazni, ami drágábbá teszi a bőrt, ugyanakkor csökkenti a tartósságát. 5. A drágább bőrt nem lehet eladni és így a vargák „kíntelenek lesznek mesterségeket el hagyni”. 6. A kádban való áztatás télen megoldhatatlan, mert a víz befagy. Ha felolvasztanák a jeget, „a fagyott Bőrt öszve égetné”. 7. A mestereknek lehetőségük lenne a nagyobb folyókhoz vinni a bőröket áztatásra, de ez is növeli a költséget. 8. „Nem utolsó gondolást érdemel az is, hogy az állóvíz kivált nyáron magától is megbüdösödik, annyival inkább pedig megbüdösödik a kádban... mellybül ki gösölgő, dögletes párázatok meg vesztegetik a körülötte levő Levegőt.”74 Az érvek nem hatották meg a vármegye elöljáróságát és így továbbra is kötelező maradt a kádban való bőráztatás. A vármegye a vargák szíjgyártókkal közösen beadott másik kérvényének sem adott eleget, melyben azt kívánták volna elérni, hogy a zsidókat tiltsák el a bőrkereskedéstől, mert rajtuk keresztül drágán jutnak bőrhöz a mesterek. A kérelemben megemlítik, hogy a miskolci mészárosok a zsidóktól kölcsönzött pénzen veszik az élőállatokat. A mészárosok 10 és 12 forintért kötelesek a zsidóknak a tehén és ökörbőr párját átadni, akik ezeket 1—2 forintos felárral adják tovább a mestereknek.75 A vargák 18. század végi helyzetét és tevékenységi körét az 1792. január 17-én Kassán tartott limitationális ülés során készült árszabás alapján jeleníthetjük meg. Az ülésen Abaúj, Torna, Borsod, Szepes, Sáros és Zemplén vármegyék képviselői rögzítették az árakat. így az árszabás nyilvánvalóan e nagyobb térségre jellemző helyzetet örökíti meg.76 Az árszabás készítői „közönséges és német vargákat” különböztettek meg. A közönséges vargák ökör, tehén és lóbőr kikészítésével, bocskorbőr, csizmatalp készítésével foglalkoztak. A német vargák cipő, fisléder, stibli, pantófli nevezetű lábbeliket állítottak elő. A limitáció arra enged következtetni tehát, hogy a vargák tevékenysége kettévált, a bőrkikészítés és a cipők előállítása külön mesterséggé vált. A közönséges vagy magyar varga már csak legfeljebb bocskort készített és javítási munkákat vállalt a bőrkikészítés mellett. 73 HOMHTDI. 76.5.84. 74 HÓM HTD I. 76.5.82. 75 HOMHTDI. 76.5.81. 76 TÓTH L. 1886. 89-105 130
