Müller András et al.: Prerock' n'Roll. Megjelent Pacsika Rudolf kiállítása alkalmából, Szentendrei Képtár, 2006. augusztus 10 - szeptember 10. - PMMI kiadványai. Kiállítási katalógusok 17. (Szentendre, 2006)
szerváltozás előzményeire utaló, a bevásárlóturizmus-emlékmű, egy megfordított Trabant-Gorenje páros elválaszthatatlanul összeforrva, amolyan Bertnard Lavier féle abszurd tárgy-együttes, csak éppen kevésbé hűvös és távolságtartó, sokkal inkább önironikus. Többször tudatosan használ művészettörténeti utalásokat, de sohasem tudományos, vagy elméleti megközelítésben, hanem játékosan, összekacsintva a nézővel: Látod, nem kell annyira halálkomolyan venni az egészet, neked is bármikor eszedbe juthat ilyesmi, ha kicsit is nem vigyázol! Itt van például az a fotó, ahol egy gumi-pókokkal rögzített palackszárítót (Duchamp!) látunk egy autó csomagtartóján. A mű címe: Nomad. Érzésem szerint átvitt értelemben egy önarckép. Az autó nem más, mint Pacsikájék Opelje, sokat látott, hűséges verda, a tetején ott a tulaj attribútuma, a mű, amely -mint Duchamp óta tudjuk, akár hétköznapi tárgy is lehet. A fotó talán arra is utal, hogy a művész oda megy, ahová hívják, és ha kell, csomagtartón művet is szállít, vagy összecsomózza a hétköznapjait: asszony, gyerekek, meg a legszükségesebb, és nyakába veszi a világot. Mindebben az a jó, hogy ez egy végtelenül egyszerű kép, olyan, mintha Pacsika is készen találta volna. Éppen megakadt a szemem egy rajzon, amely valójában két összeragasztott, egymás alá és fölé helyezett rajz. A felsőn fiatal csajszi, a hátán kicsit infantilis kinézetű, rózsaszín mini-hátizsák, igazából csak divatkiegészítő, jó esetben egy mobil és egy pénztárca fér el benne. Könnyed élet, fiatalos szabadság és lendület érződik a pár vonallal, lényegretörően megjelenített figurán, aki éppen kilép a képből. Az alsón profilból egy terhes nő, talán az utolsó hónapban, hatalmas, kerek pocakján feszülő, ugyanazzal a rózsaszínnel lazúrozott ruha, mint a felsőn a csini-mini-hátizsák. Ez itt már egy másik életérzés, a dolgok súlya megváltozott. Mindez így együtt nagyon humoros, de nincs benne semmi bántó vagy ironizáló. Az elemek abszurd párhuzamba állítása teszi viccessé a helyzetet. Az analóg képi szituációk több munkában is visszatérnek, Pacsika szellemesen mutat rá rejtett formai összefüggésekre. Régóta őrzök egy meghívót tőle, ennek felső részén szocreál szobor, rohanó, kendőt lobogtató figura látható: Fegyverbe! A szobor eleve adaptációként készült Uitz tanácsköztársasági plakátja nyomán. A meghívó alsó részen a Fa kozmetikai cég óriásplakátja: fedetlen keblű nő fut, s a szobor mozdulatát ismétli: kezében strand-kendőt lobogtat. A plakáton a nő melleit feketére sprézték vallási érzékenységükben sértett konzervatív ízlésű polgárok. A képek összehasonlítása rendkívül pikáns és nagyon egyértelmű. Tőmondatban meséli el a rendszerváltás puha, ellentmondásos és önismétlő jellegét. A szabadság ma leginkább a fogyasztás szabadsága, most már mi is szabadon vásárolhatunk Fa szappant, ami rejtett fizetőezközként is szolgált a diktatúra idején. Puha diktatúrából a puha fogyasztásba. Pacsika megtalálta azokat az újságkivágásokat, amit már régóta keresett a beszélgetés közben. Bulvárlapok meghökkentő halálhírei szexi fotókkal egyazon oldalra tördelve. Erőteljes szalagcím: Tűzhalált halt lányáért az anya -MINDKETTEN BENNÉGTEK A HÁZBAN. Aztán rögtön alatta bevállalós fiatal lány csábosán néz ki a hasábból. Mit lehet kezdeni erotika és halál bizarr és közhelyszerű együttlétének zavarbaejtő kontrasztjával? Az asztalon - maga is egy műtárgy: két, pozdorjalapot tartó bicikli - halomban állnak rajzok és vízfestmények, legtöbbjük magazinokból kiválasztott fotók után készül. Ismert és kevésbé ismert figurák, nincs különösebb koncepció az alanyokkiválasztásánál, mégis együtt látva a halomban álló lapokat valahogy megérezzük, mi a közös bennük. A megfestéssel birtokba veszi ezeket a képeket, s a kézzel teremtett kép világossá teszi, hogy Pacsika hogyan látja ezeket az embereket. Sok színt használ, és az az érzésem, hogy az eredeti színhanghoz képest ráerősít a színek intenzitására. Ecsetkezelésével nem virtuozitásra törekszik, de biztos, laza mozdulatokkal jeleníti meg a személyeket. Az egyiken megduplázott fejű Zámbó Jimmy látható, úgy megfestve, hogy a párhuzamos eltolás miatt egyegy szem fedésbe került a képen. A király megidézése amúgy is provokatív, de ezzel az egyszerű optikai effekttel gellert kap a jelentés: nem tudnám pontosan Budapest Galéria Around Us - RAM Galéria Rotterdam 2004 OK ÉS OKOZAT -computer-installáció, A számítógép vezérelte monitor a plafonról lógva hintázik abban az ütemben, ahogy a képernyőn lévő fiatal fiú löki a monitor belső oldalát. Úgy érzékeljük, hogy ő irányítja a mozgást. Számítógép, motor, érzékelők, szintetizátor, fém, fa, stb.
