Müller András et al.: Prerock' n'Roll. Megjelent Pacsika Rudolf kiállítása alkalmából, Szentendrei Képtár, 2006. augusztus 10 - szeptember 10. - PMMI kiadványai. Kiállítási katalógusok 17. (Szentendre, 2006)

hatásában. Ezen olvasat e könynyű kijelentéstől még nem válik legálissálegitimmé. Nézzük meg: valóban nem harmonizál a fából faragott lánc a rizómára épülő olvasattal? A fogoly által fából faragott lánc, amely első látásra a fogságban tartó rablánc egyenes másolata, így a fogság metaforája, a fogságról szóló allegória, egy bizonyos ponton finoman eltér a saját maga sulykolta olvasattól. Ez pedig az az ellenállás, amit hangtalanul kifejt az intézmény ellen, amit pedig tükrözni látszik. A faláncot készítő rab esetében nem nehéz elképzelni (vagy éppen túlságosan is nehéz elképzelni) azt, ahogy elkészül a mű. Anélkül, hogy a faláncot és annak egykori alkotóját mitizálnám, megjegyzem, hogy nem kevés türelem és ügyesség kellett az elkészítéshez. Ennél azonban többről is beszélhetünk: az alkotás híven árulkodik a helyről, ahol létrejött, vagyis a börtönről. Láthatjuk a láncszemekben a napokat, azok lassú múlását, a ritmust, amit a monoton egyhangúság jelent. Ezt a szószerinti értelemben vett egyhangúságot, az időt egységekre osztó hangot a börtönben a lánccsörgés adja, de nem csak azt, hanem a hangon keresztül az ellenőrzés lehetőségét is. Nincs mozdulat, amely privát lenne. Ebből az aspektusból különösen kísérteties a falánc, merthogy annak nincs hangja. Felfoghatjuk ezen ismeretlen szerző művét úgy is, mint egy rab belső ellenállását a „nehéz vassal”, a lánccal, a lánc hangjával, vagyis a rá kimért idővel - a fogsággal szemben. Ebben az értelemben konceptuális alkotásnak is nevezném, amennyiben az egykori rab alkotása arról a kontextusról szól, ahonnan származik; innen nézve elsősorban nem formátumodnak. (dekoratívnak, esztétikainak, „veretesnek” vagy éppen technikainak, bravúrosnak) tűnik, hanem önreflexívnek és fogalminak, a neki helyet adó intézmény, a „művészeti tér”, vagyis a börtön egy definíciójának.5 E definícióban azonban az intézmény hangtalan elbizonytalanítását, egyensúlyvesztését konstatálhatjuk. Ha

belül van is a rab. a konceptuális falánc lehetővé teszi számára, hogy kitérjen. A falánc ebből a szempontból rizomatikus ellenállás, egy kapcsolat a külsővel. „Mi a növények bölcsessége?”, kérdik Deleuze és Guattari. ,,[M]ég ha van is gyökerük, mindig van egy olyan kinti, külső részük, amelyen keresztül rizómát képeznek valamivel — a széllel, egy állattal, az emberrel [...] A falánc - az intézmény egyensúlyvesztése. A létra (vagy őrtorony) komolytalanná válása, el/íra&esítése. Az Extending Evolution ebből a szempontból nagyon is rímel az egykori rab láncára, még akár halk, rizomatikus hommage-nak is nevezhetjük.

1 HAJAS TIBOR: Szövegek, sajtó alá rendezte Dékei Krisztina, F. Almási Éva, Farkas Zsolt. Jánossy Lajos, Enciklopédia Kiadó, 2005, 422.

2 GILLES DELEUZE - FÉLIX GUATTARI: Rizóma, ford. Gyimesi Tímea, Ex-Symposion, 15-16. szám (1996), 1-17. (Fű-fa-szám), Id. még www.c3.hu/~exsymposion/HTML/

fu/deleuze/foszoveg.htm

3 Pacsika az interjúban beszél arról a hegesztett álló láncról, amit a Műcsarnokban állított ki a VLS keretében - a mű az Extending Evolution párdarabja lehet a fentiek tükrében.

4 NAGY PÁL: Párhuzamos életrajzok. Robert Filliou, Erdély Miklós, Magyar Napló, 1991, november 29. A kiállított tárgyak között „egy létraroncsra erősített spárgatalpú vászoncipő” is volt.

5 Kosuth sokat idézett megállapítása: „Művésznek lenni ma annyit jelent, mint rákérdezni a művészet lényegére.” Joseph Kosuth: Filozófia utáni művészet, ford. Bánki Dezső, in JOSEPH KOSUTH: Művészeti tanulmányok, Knoll Galéria, Wien - Budapest, 1992, 112. Lásd még: „a műalkotás egyfajta kijelentés a művészet kontextusában a művészetről”, uo. 114., vagy: „A művészet kijelentései nem ténybeli, hanem nyelvi jellegűek, azaz nem anyagi vagy akár szellemi tárgyak viselkedését írják le, hanem művészetmeghatározásokat vagy a művészetmeghatározások formális következményeit fejezik ki.”, 115- 116.

CÍM NÉLKÜL - fotó