Müller András et al.: Prerock' n'Roll. Megjelent Pacsika Rudolf kiállítása alkalmából, Szentendrei Képtár, 2006. augusztus 10 - szeptember 10. - PMMI kiadványai. Kiállítási katalógusok 17. (Szentendre, 2006)
DAMM WORKING BY ELECTRICITY - installáció: műgyanta, pumpa, víz, Bécs - Werkstetten Und Kulturhaus 1989 ban, így a városnak - ahogy én látom, - már megszűnt a szabadság-sziget szerepe. Azt mondod, nem a lokális művészeti hagyományokból inspirálódsz. Mik azok a források, amiket felhasználsz? Alapvetően nagyon nyitott állapotban igyekszem tartani magam és ezt fontosnak is érzem. Nem zárkózom el semmitől. Mindig úgy éreztem, hogy a világ nagy és én éhes voltam rá. A művészeten kívüli dolgok legalább annyira inspirálóak lehetnek: az élet apró dolgai, régebben a tudomány, az utóbbi időben a gazdaság, az építészet vagy a hálózattudomány ad olyan töltetet, ami inspirál. Azt vettem észre, hogy a gyerekeim is erőteljesen visszahatnak rám. Vannak olyan helyek Európában, ahol szeretek létezni és lenni, és ahol megtalálom azokat a forrásokat, amik nekem fontosak. Mondanál példákat? Ilyen volt egy bretagne-i művészeti központ (Domain de Kerguéhennec). Itt egyáltalán nem osztódott meg az életem a család és a munka között, megvolt a lehetőség a kontemplációra, de megvolt a szakmai társaság is. Különösen az intézmény igazgatója, Denys Zacharopoulos személye és a kastély körüli gyűjtemény jelentett folyamatos inspirációt, vonzotta a látogatókat Párizsból és külföldről. Természetesen nagyon fontos- már az ott töltött évek miatt is- Amszterdam, de sokáig jobban érdekelt Rotterdam, ahol valami teljesen más szemlélettel lehetett konfrontálódni, - hála Tóth Károly művész-kolléga-barátomnak is - mint másutt. De Rém Kolhaas komplex gondolkodása is nagyon izgalmas, bár az építészethez nem értek. Ugyanakkor fontos lehet néha egy-egy könyvesbolt, mint például az, ami a párizsi Tokyo Palais-ban van, egy-egy folyóirat és nem utolsó sorban a rengeteg barátom, akik időnként elhívnak kiállítani. A franciák - ha egy kicsit sikeres az ember - nagyon tudnak lelkesedni. Visszatérve egy mondat erejéig az inspirációkra, volt egy Gazsy Endre nevű általános iskolai rajztanárom Békéscsabán. О említette nekem Goethe-t és azt a munkáját, amelyet úgy készített el, hogy egy kőkockára egy kőgömböt helyezett, és azt mondta, ez a „jószerencse emlékműve”. Gazsy erre a fajta gondolkodásra akarta felhívni a figyelmemet, noha Goethe nem volt „hivatásos” képzőművész. Érdekes, ezt a művet nem is láttam akkor, csak néhány éve fedeztem fel egy könyvemben, mégis, ennek a tanáromnak köszönhető, hogy már Duchamp ismerete előtt elültetődött bennem az inretinális szemlélet. Ez alap szellemi mérgezés volt a számomra. CLOACA MASSIMA - installáció, Budapest Galéria 1993 Jeune Peinture ’94 - Eiffel Branley Párizs Zoo Galéria Nantes mm
