Klemmné Németh Zsuzsa: Kép. Megjegyzések a művészetről. Szőnyi István - PMMI kiadványai. Kiállítási katalógusok 7. (Szentendre, 2005)
Ezek a munkák az először említettektől abban is különböznek, hogy alkotójuk akkor is sok tanulságot tud belőlük meríteni, ha nem sikerülnek. Hozzásegítik ahhoz, hogy tökéletesebben tudja magát kifejezni. Mintegy lépcsőül szolgálnak a remekműhöz. Ha a művész teljes tudásmennyiségét beleadja a munkájába s egy ezt meghaladó problémát mégis sikerül neki, szinte tudat alatt megoldani, megszületik a remekmű. Ezt a legnagyobb művész is csak párszor éri el egész munkássága alatt. Természetes is ez, mert ebben a magasrendű állapotban, ebben az idegfeszültségben senki sem tarthatja magát állandóan. * Senkit sem lehet megtanítani művészetet csinálni és műalkotást élvezni. Egyik funkciónak sincsen semmi köze tudáshoz, logikához, sem semmiféle szabályhoz, rendszerhez s ezért nem lehet más számára is érthető módon megokolni, hogy valamely műalkotás miért tetszik. Minden más értékméréshez van valami segédeszköz, vagy egy olyan norma, amelyhez a vizsgálat tárgyát hozzá hasonlítjuk, csak a művészi kvalitás megítélésénél vagyunk teljesen az ösztönös megérzésünkre, az ízlésünkre utalva. Azok, akik elméleteket, rendszereket állítanak fel a kompozíció, a színezés, a rajz szabályairól s ezektől korlátozott, megrögzött nézettel lépnek a kép elé, már nem hagyják, hogy az alkotás a művész külön, egyéni világába vezesse őket, hanem csak azt keresik, hogy a mű mennyiben felel meg az ő teóriáiknak s értékelni is csak azt tudják benne, ami történetesen igazolni látszik nézeteiket. Ezeknek a soraiból, kiknek kialakult, de teljesen téves elképzelésük van a művészetről, kerülnek ki azok, akik azt mondják: ha nekem meg volna a kellő kézügyességem és technikai tudásom, remekműveket alkotnék, mert magamban tisztán látom a képet. Ha, Isten őrizzen, valóban hozzáfognak a munkához, a dilettánsok legértéktelenebb és legkibírhatatlanabb fajtája lesz belőlük. * Az avatatlan ember szeme legtöbbnyire nem látja meg a képet. A tárgyi felismerést keresi, az érdekli, hogy mit ábrázol valamely mű. A természetben sem látja meg azt, hogy a változó világítás következtében a tárgyon milyen átalakulások mennek végbe, ezek milyen effektusokat eredményeznek és esetleg mennyire vetkőztetik ki saját lényegéből. A szemléletnek ezen a módján az optikai benyomások, élményeik egy sereg tárgyi elemre korlátozódnak s a szemlélő nem képes optikai elgyönyörödésre. Az ilyen szemlélő természetesen - éppen úgy, mint a természetben - a művészi alkotásokban is mindig tárgyi elemeket keres s ezeknek a felisme-Tiziano (1488/1490-1576): Danaé, 1551, Madrid, Prado rése elégíti ki. Az ragadja csodálatra, ha egy kép aprólékosan ki van dolgozva, a szembogaron a fény minuciózus pontossággal fel van téve vagy egy csendéleten az almán sétáló légy szárnyának az erezete is kivehető. Egy képen csak ezt megfesteni nem más, mint türelem kérdése s ezt az eredményt mindenki akinek szerény tehetsége és némi kézügyessége van, ha elég szorgalmas és kitartó, könynyen elérhéti. Az alapos ipari munka csak az iparművészetnél fontos, ahol a tárgynak értéke és jósága a kivitelezés ügyésségétől és gondosságától függ. Itt a technikai tudáson, kézügyességen és türelmen kívül döntő fontossága van az anyag célszerűségének, szépségének és tartósságának is. Annak, aki a műalkotásokban is csak ilyen iparművészeti erényeket méltányol és annak, aki csak tárgyi felismerést keres, nincsen érzéke a képzőművészethez s teljesen hiábavaló, meddő igyekezet megpróbálni „megmagyarázni” neki a képet. Ha esetleg egy ilyen magyarázat után azt mondja, hogy most már érti és tetszik is, akkor is nyugodjunk bele, hogy sohasem lesz fogalma a művészet lényegéről. KVALITÁS A művészetben mindenek felett, kizárólag egy a fontos: a kvalitás. Azonban lehetetlen lemérni, hogy a kvalitásnak milyen fokán számít egy alkotás művészi munkának. Csak a reánk gyakorolt hatásból tudjuk megállapítani, hogy a művészet bizonyos magasságban van s ami ezt nem éri el, az nem kisebb, gyengébb művészet, hanem már egyáltalán nem az. Félművészet nincs. Az értékmegállapítás szempontjából teljesen közömbös, hogy a mű milyen méretű, ki, hol, mikor, milyen célra csinálta, vagy milyen, esetleg nehezen megmunkálható anyagból készült. A szentképek festőinek mély vallásossága bizonyára hozzájárult ahhoz, hogy ebben a témakörben kiválót tudtak alkotni, de képeiket mégsem azért 17
