Novák László Ferenc: Fejfa monográfia - Az Arany János Múzeum közleményei 16. (Nagykőrös, 2005)
V. Sírjelölés - A fejfa története
Nagykőrösön - mint utaltunk rá viszonylag korán, az 1540-es években honosodott meg a protestáns vallás, a kálvinizmus. A két felekezet békésen megfért egymás mellett, egy templomot használtak a katolikusok és a reformátusok. Végleges szakításra 1668-ban került sor Balla Gergely krónikája szerint, amikor - egy incidens kapcsán - a reformátusok elűzték a katolikusokat nem csak a templomból, de városból is.284 285 Hogy a temetőt is közösen használták, nyilvánvalóan nem lehetett különbség a sírjelölés módjában a két vallási felekezet között. Számos adatot ismerünk a temetésre vonatkozóan, amelyeket a városi számadáskönyvben rögzítettek. Tekintettel arra, hogy a világi vezetés, a magisztrátus és az egyházi, a consistorium egy testületet alkotott, s a város tartotta fenn az egyházat, így ha a lelkész elhalálozott, annak temetési költségeit is a communitás, illetve a magistratus fizette. Például 1635-ben feljegyezték a számadáskönyvben, hogy „Kirally Gergöllytül, Potharazty Erdőn vöttünk az Temetésnek fa f[orint] d[e]n[ar]”. Ugyancsak ebben az esztendőben említik, hogy „Beötlehen István szamara Kirally Gergöllytül az Potharazty Erdőben vöttünk szaraz fat f 1 dn 8”.283 Az említett adatok közvetve utalnak a temetésre, sírjelölésre. A „temetés” egyrészt a halott eltakarítását, temetését, másrészt pedig - régi szóhasználat szerint - magát a temetőt, a temetés helyét jelenti. Ez utóbbira utal az ugyancsak 1635-ből származó adat, amely szerint a tanács, illetve annak képviselője, a második vagy számadó bíró „Az szombatiaktul2*6 a Temetésnek való Kapukra 3 singh vasat” vett 54 dénár értékben.287 A „Temetésnek való Kapu” a temető kapuja lehetett, s a temetőt bekerítették, amelyhez a lakosoknak kellett a fát behordani az erdőről. 1641-ben arról van tudomásunk, hogy „Czuni István az Temető fájáért ados birsaggal” 1 tallérral, azaz nem tett eleget a magisztrátus rendszabásának, az adó teljesítésének.288 A „temetés” harmadik értelemben magát a sírt, illetve sírépítményt jelentette. A város 1638-as számadáskönyvében szerepel az, hogy „Lécz szöget vettünk, hogy az prédikátor temetését felróttuk fával”.289 Ez utóbbi példa a sírjelölés bizonyítéka. A körösi református lelkészt, tehát a város egyik legtekintélyesebb emberét a kor szokásainak megfelelően temették el. Kő hiányában nem kővel borították be sírját, hanem „fával rótták fel”, fából készítettek sírépítményt. Ez tulajdonképpen még nem sírjel. Fej fáról nem történik említés, de epitáfiumról sem. Ez a nagykőrösi példa későbbi analógiákkal is kapcsolatba hozható. Koczogh Ákos karéloknál figyelt meg hasonló sírépítményt. A sírhantot fával borították be, s a katolikusok fakeresztet, s a lutheránusok pedig faragott fejfát állítottak rá sírjelként.290 Ehhez hasonló a mongóliai, ölgiji szunnita mohamedán kazahok temetkezése. Ok is fával, fagerendával róják fel kővel borított halottjaik sírhantját, és a magyarság gombosfáihoz hasonló sírjelet állítanak rá.291 A köznépi temetkezésre is szép példa ismeretes Nagykőrösről. A Varga Céh 1661. évi szabályrendeletében kitér a céhtagok temetésére is: „Közülünk ha valaki meghal Minden Mester emberek személy szerint annak házához fel gyűllienek és az temetőre kisérjék ott az In Igéjét, meg halliák annak utána az testet el takarítják nagy szépen, és osztán annak attyafíaival és rokonaival viszont az halottas házhoz mennyének, valaki pedighlen ezt el mulattya és ez ellen mér czelekedni, megh büntessék egy font viasszal.”292 A tekintélyes varga céh csupán arról rendelkezett, hogy 284 SZILÁDY Áron-SZILÁGYI Sándor, 1856.; Lásd még TOROS László, 1970. 285 Pest Megyei Levéltár (PML) Nagykőrös Város (NkV) Számadáskönyvek (SZK) 1635. 125-126.pag. 286 Nagykőrös és Gömör között szoros kereskedelmi kapcsolat alakult ki a XVII. században, s a közvetítő kereskedelmet rimaszombatiak bonyolították le. Gömör vánnegye több helységéből cserépedényeket, gyolcsok valamint vasárú féleségeket szállítottak Nagykőrösre. NOVAK László. 1994. 287 PML NkV Tan. SZK 1635. 126.pag. 288 PML NkV Tan. SZK 1641. 268.pag. 289 SZILÁDY Áron-SZILÁGYI Sándor, 1863. 66. 290 KOCZOGH Ákos, 1979. 291 BENKŐ Mihály, 1998. 126. 292 PML NkV Tan. Céhes iratok 1661. 85
