Novák László Ferenc: Fejfa monográfia - Az Arany János Múzeum közleményei 16. (Nagykőrös, 2005)
IV. Vitézi temetési pompa
Azután, ha idős volt a halott, jönnek az »emberek« (férfiak), ha fiatal lány halt meg a nyiszoróu lányok (nyoszolyó leányok). Ezek_hosszú pántlikákkal, színes kendőkkel és virágokkal feldíszített és teleaggatott rudakat, sokszor 10-12 darabot, visznek a koporsó előtt. Mintha őseink kopjás menete haladna el előttünk, oly kép tárul elénk. Ha fiatal legény halt meg, akkor legény társai végzik e szent kötelességet. A fekete kendővel letakart koporsót, ha idős volt a halott, rudakon viszik a család idősebb férfitagjai. A legény és a leány koporsóját virágos kendőkkel terítik le, azét 6 legény, ezét pedig 6 vagy 8 leány viszi. A koporsót vivő legények a leány vőüférei (vőfély), akiknek balkarját színes zsebkendő díszíti. Ez jár nekik most is mint a lakodalomkor, göfavivöű (gombfavivő) is ilyen kap. A menetet az asszonyok zárják be. így közeledik a halottas menet a templom körül elterülő lankás temető felé...”215 A szomszédos Magyargyerőmonostoron (Mánástireni, volt Kolozs vármegye) szintén „zászlót” készítettek a fiatalok. A 2 méteres rúdra színes, „cifra” szűrkendőket aggattak (egy-egy rúdon 3-3 vagy 4-4 darab is lehetett). A temetési menet élén viszik itt is a „háromágat”, „háromágú fát”216 A cifra zászlókat a leányok a koporsó előtt viszik (az idősebb korú halottnak a rúdra sárga virágdíszítésű fekete kendőt kötöttek, ami a „fele időt” jelentette). A koporsót két rúdon négy legény viszi. Ezeket a rudakat nem vitték vissza a templomba, hanem a sírhantba állították a lábnál. Csete Balázs 1944-ben írta le a kalotaszegiek díszes temetési pompáját: „Ha a halott konfirmált legény vagy leányokkor a koporsó két oldalán fiatal leányok haladnak, a koporsót pedig hat legény vszi, három rúdon.A koporsókísérő leányok (számuk: 6-16-18) zászlót visznek. A zászló rúdja három méter hosszú s rajta, teljes hosszában végig, egymás alá elrendezve s némileg egymást főve is: 40-50 darab cifi'ci szőrkendö (gyapjúkendő), színes pántlikák, leánybojtok, dulandék (menyasszonyi fátylak) függenek. A zászló nagyon nehéz s ezért mindeniket két leány felváltva viszi. Nyárszón, Zentelke-, Kalotaszentkirályon és Zsobokon az első és utolsó pár zászlós leány tiszta feketébe öltözött és zászlajuk minden darabja is fekete. Sztánán az első pár leány ruházata és zászlaja is színes. Ketesden mindenik zászlós leány feketébe öltözött, de a zászlók közül csak az első pár fekete. A színes-zászlós leányok színes ruhákban vannak. Nagy kapuson, Magyarkiskapuson, Inaktelkén és Magyargy erővásárhelyen zászlós leányok nincsenek. A zászlót nem vivő leányok, ha nem is a legélénkebb, de mégis színes ruhákba öltözöttek és sohasem feketébe. Kezükben összehajtogatott keszkenő van és a zászlós leányíok mellett haladnak. Ha kicsiny csecsemő koporsóját egy férfi - legény - viszi (rendszerint, pl. Nyárszón is, az első keresztkoma), e mellett is halad egy leány. A koporsótvivő legényeknek a koporsótól kifelé eső karjukra, a vállnál, színes kendőt tűznek. Ha fiatal leány a halott, a koporsótvivő legények kaijára tűzött színes kendő mellé virágbokréta is kerül (Magyarókerekén és Zsobokon nem), amelyet a temetés után 5-6 hétig viselnek a kalapjukra tűzve. Zentelke- Kalotaszentkirályon a temetés után már nem hordják. Leányokat és legényeket zeneszóval is temetnek.. ,”217 Kalotaszeg északi vidékén többnyire azonos a fiatal temetési ceremóniája, de különbözőségek is mutatkoznak. Nádasdarócon (Doroltu, volt Kolozs vármegye) a temetési menet élén „három ágat”, pántlikával feldíszített zöld zászlót vittek. A temetés után a pántlikákat leszedték róla. Itt csak feke-te zászlót visznek a temetési menetben, színeseket nem. Magyarvistán (Vi§tea, volt Kolozs vármegye) fiatal temetésekor szintén visznek „zöldágat”218, színes zászlókat viszont nem hordoztak. Zsobokon (Jebocu, volt Kolozs vármegye) fiatal temetésekor 3-3 vagy 4-4 „szőrkendős”, színes zászlót visznek a leányok, akik régebben pártát viseltek a fejükön, koszorúsleánynak öltözve. A zászlóvivő leányok és a koporsóvivő legények szélső kaijára fehér 215 NAGY Jenő, 1942. 133-134. 216 Itt a zöld ágakba szalagot fontak, s virággal (szegfű, margaréta) díszítették. Télen fehér tollal díszettték fel a háromgú fát. 217 CSETE Balázs, 1944. 9-10. 218 „amiből a seprőt is csinálják”. Mátyás Anna (77.é.) közlése. Sgy. (2002) 73
