Novák László Ferenc: Fejfa monográfia - Az Arany János Múzeum közleményei 16. (Nagykőrös, 2005)
IV. Vitézi temetési pompa
[Már tíz éve forgatta a fegyvert, mikor leütinantságra emelkedett rangja, ezt irigyelvén tőle, zászlótartóját ellene tüzelték. Párbajra mentek, s megölték. Ebben szerepet játszott bátyja is, aki a családi vagyont kezelte.] Ne étéld meg tehát, zászlóját ki látod, , Ne kárhoztasd szegényt, ha okát nem tudod, Az vitézek között máskép nem lakhatott, Jószágot pediglen tudod, mér nem bérhatott A vitézi temetési ceremóniában tehát fontos szerepet töltött be a zászló, s azok a hadi jelvények, szimbólumok (címer, pajzs, pallos, sarkantyú, bot, sisak), amelyek a csatában győzedelmeskedő hadúr dicsőségét fejezték ki. A kopjás seregnek is fontos szerep jutott a temetési pompában. ‘ Samorjai János a református egyház szertartását és rendtartását magában foglaló 1636-ban készített munkájában a temetési ceremóniára is kitér: „A foefoe embereknek, és vitézlőknek jo emlékezetekre való jelt hagyunk, úgymint nagy halmokat a’ vagy márvány koeveket, a’ vagy zászlókat, a’ vagy írásokat”. A rendtartás egy másik pontjában a tisztességes temetésről is szól: „Nem tészúnk azoknak tisztességes temetést, kik maghokat meg o°lték, a’ vagy buenoekért gyalázatos halállal meg o°lettettenek: A’ kinek pediglen ellenséggel toervény szerint való viadalban lett halálok vitézi módón, azoknak tisztességes pompával való temetések vagyon, és jo emlékezetekre zászlót emelnek fo°l temeto0 helyeken.”1"4 A vitézi jelleg hangsúlyozásaként a zászlóval történt temetési pompa tehát a főurakat, s a vitézi renden lévőket, harcosokat illette meg a református ceremónia szerint is. A rangos, gazdag, pompás külsőséggel járó temetésre még számos példa sorakoztatható fel. Az érdekesség kedvéért említjük meg azt a XVII. század végi adatot, amely a törökök ellen vívott zentai csatában elesett gróf Károlyi István körül támadt bonyodalom során bukkant fel. Károlyi halála után tíz évre tűnt fel egy Nagy Gergely nevű szegény nemes, aki hosszú török rabságból szabadult ki, és kiadta magát Károlyi Istvánnak. Mint rangos és vagyonos Károlyi gróf, nőül vette Csáky László generális özvegyét. Eredeti kilétére azonban fény derült, s törvényszék elé állították, de még az ítélet meghozatala előtt sikerült megszöknie, bujdosása közben azonban meghalt. Felesége - a volt özvegy - igen díszes temetést rendezett neki. Erről a temetést végző lelkész 1699. július 24-én a gróf Károlyi Sándornak írott levelében következőképpen számolt be: „meg se gondolja Nagyságod, hogy Nagy Gecziné asszonyom oly adakozó lenne, hogy eszébe jutna epithaphium vagy zászló, holott a méltóságos Generális Csáky László Urat úgy temette, mint egy 153 154 153 Itt említjük meg, hogy II. Rákóczi Ferenc testőrségének egyik tagját hűtlenség miatt halálra ítélték, s a „vitézi” kivégzés alkalmával a lovas had is felvonult, mint egy valóságos temetés alkalmával: „...az Sententia ekképpen töllünk Confinnaltatván és subscribáltatván, az melly nap praefigaltatik, exendojára az dobb és trombita meg fuvattatván és az első fekete posztóval bé borítatván, kiki lovon zászlója eleiben gyülekezzék és mint egy temetésre való készülettel, kiki vállára fekete fátyolt végyen s igy az zászló alatt állván, az bűnös és meg sententiázott személy a’ seregbéli profusztul maga Gvardiája alatt fekete palástban süveg és öv nélkül fog elöl hozattatni és az sereg után gyalog vitettetni ad usque locum supplicii, az az az tábor eleiben, a’ hol is egy sereg karabélyosunk rendelt seregben álván, az két sereg között az hóhér készen lészen és így következendőképpen az bűnös az sereg eleiben hozattatván, az Auditor az sententiát diákja által el olvastassa, mellynek utána az profusz maga Gvárdiáját két felé rendelvén, az sokszor említett bűnöst a’ közzé állítssa és akkoron azon Strasa mester, melynek brigádjába való, lovárul leszólván kezével meg toszittsa ki tsapattatásának jeléül és úgy kezéhez vévén az hóhér, azonnal az Sereg maga Quartéllyában mégyen és az executionak alkalmatosságával tsak az Auditor lészen jelen...” AJTAY Endre, 1938. 239-240. 154 SAMORJAI János, 16636. 189-190. 53
