Novák László Ferenc: Fejfa monográfia - Az Arany János Múzeum közleményei 16. (Nagykőrös, 2005)
IV. Vitézi temetési pompa
Kétségtelen, a lándzsás-kopjás, zászlós temetkezés analógiái ismeretesek a honfoglalást megelőző időszakból is, elsősorban a mohamedán vallású népek kultikus szokásaiként, akik harcias életmódot folytattak. Ez a szokás a nomád törzsek körében napjainkban is megtalálható. Példaként említhető az afganisztáni háború az 1980 körüli években. Az elesett afgán harcosok sírjába hosszú póznákat szúrtak, amelyek végén vörös színű szalagok lobogtak.127 Kovács László feltételezi, hogy a honfoglaló magyarság szokásai között megtalálható volt a lándzsa, a harci fegyver sírhantba tűzése sírjelölés gyanánt.128 A magyarság honfoglalásával és államalapításával a Kárpát-medencében, és ezzel összefüggésben, a keresztény vallás felvételével alapvetően új helyzetnek kellett bekövetkeznie. Ennek következménye lett a pogány szokások háttérbe szorulása, illetve megszűnése.129 130 Az archaikus szokások egy részének továbbélésével számolhatunk azonban, mégpedig a magyar főúri társadalom temetkezésének külsőségei között (harci pompával, lándzsával és lobogókkal történő temetési ceremónia). A keresztény, római katolikus szertartással ez nem ellenkezett, sőt annak szerves részét alkotta. Az első zászlós temetkezésre vonatkozó adat 1476-ból ismeretes. Dengelei Pongrácz János erdélyi vajda halt meg ebben az esztendőben, és Budán temették el templomban. A gyászünnepélyen lándzsára tűzött gyászlobogót vittek a koporsója előtt. Dengelei Pongrácz római katolikus főúr volt, s temetése bizonyságul szolgál arra, hogy a lándzsás-lobogós vitézi pompa a temetési ceremónia fontos részét alkotta. Az esztergomi érsekség 1496-ban összeállított rendelkezésében kitért a halott temetésére is. Eszerint a halottat a háznál a pap szenteltvízzel meghintette és megfüstölte, majd a templomba kellett vinni, ahol a pap halotti misét mondott, „négy oratiot”, s onnan a temetőbe kisérték a testet és eltemették.131 132 Oláh Miklós 1560-ban állította össze az esztergomi érsekség legrégebbi szokásai alapján az „Ordo Agendarius”-t, a római katolikus egyház szertartáskönyvét. A korábbi hagyományokat követve ez a szertartási előírás is elrendelte, hogy a pap processzióval menjen a halottas házhoz, és szintén menetben vigyék a halottat a templomba, s annak közepén helyezzék el koporsót. A gyászmise megtörténte után vitték a halottat a sírhoz. Tehát, a katolikus ceremónia - általános érvénnyel, társadalmi helyzettől, rangtól függetlenül - tartalmazza a halottnak processzióval történő kíséretét. A zászlók és kopják, és különböző harci jelvények vitelével járó temetési ceremónia, a díszes felvonulás a főrangúakat - s nem a köznépet - illette meg, vallási hovatartozásuktól függetlenül. Erre vonatkozóan számos adat ismeretes a XVI-XVII. századból. Bethlen Farkas krónikájában részletesen leírja Báthori Kristóf temetését. Báthori 1581-ben halt meg, s a gyulafehérvári 127 Bende László és Járai Judit helyszíni felvételei a televízió Panoráma c. műsorában., Itt szükséges megemlíteni az első vietnámi háborút is az 1950-es évek elején. A franciák égjük nagy támadásakor mintegy háromezer vietnámi harcos esett el, akiknek sírhantjába dőlve - mintegy 40°-os szögben - póznákat szúrtak (egykorú filmfelvétel, a dokumentumfilmet a Spektrum Televízió sugározta). 128 KOVÁCS László, 1982. 129 A kérdéshez lásd NOVÁK László, 1992b. 130 KOVÁCS László, 1971. 103. 131 Obsequalem benedictionum opus eximium. Impensis ac industria Geogii Stuch de Sultzpach, Civis Niirbengensiensis, magna cum dilitentia: fideliorique studio emendatum, secundum Ordinarium ac Rubricas Almes Strigoniensis Ecclesiae caractere meliori impressum. Anno a Nativitate Christi MCCCCXCVI Novembris IX. finit feliciter. A2. kiadás 1500-ban jelent meg Bécsben „Baptismale Strigoniense” címmel, címlapján magyar címerrel. A harmadik kiadás Velencében jelent meg 1501-ben, a 4. 1508-ban Velencében, az 5. szintén Velencében 1525-ben, a 6. Bécsben 1560-ban, a 7. Nagyszombatban 1583-ban, s a 8. kiadás 1596-ban szintén Nagyszombatban. 132 RÁTH György, 1891. 181-182.; Heltai Gáspár a kálvinisták szertaskönyvét már 1559-ben elkészítette. HELTAI Gáspár, 1559., Ezeket követően sorra készültek el az egyházi szertartásokat tartalmazó könyvek. Lásd MELIUS Péter, 1563.; BORNEMISSZA Péter, 1577., HUSZÁR Gál, 1574.; BEYTE István, 1582.; SZENCZI MOLNÁR Albert, 1612. PAKSI K. György, 1643.; FÁBIÁN József, 1805. GÖBÖL Gáspár, 1806. 38
