Novák László Ferenc: Fejfa monográfia - Az Arany János Múzeum közleményei 16. (Nagykőrös, 2005)
III. Temető és sír
A református egyház tehát még a XVII. században is rendszerint való dolognak tartotta a főrangúaknak templomban történő temetését, míg a közrendűeknek a helytől távolabb kijelölt temetőben tette lehetővé a temetkezést. Erdélyben is - a már említett 1567-es zsinati egyházi rendszabás szerint a helységen kívül kellett temetkezni Krisztus és a patriarchák példája alapján.46 Az Orbai-székben a református egyházmegye vizitációi során a temetőt is vizsgálták. Az 1680-as püspöki látogatás alkalmával megjegyezték Pákén (Pachia, volt Háromszék vármegye), hogy „Uj temető helyet szerezzenek és épicsenek et a modo deiceps az cimiteriumban ne temessenek, es az tetemeket ki ne hánnyák”. Barátos (Brate§, volt Háromszék vármegye) esetében is hasonló határozatot hoztak: „Uj temető kertett foghjanak fel és az cimiteriumban az után ne temessenek”. Czófalván (Tufaláu, volt Háromszék vármegye) a temető már távolabb esett a templomtól, s annak kerítése szorult javításra: „Az cimiteriumot fel csinálják, hogy ha valamikoron réss lenne környülle, szintén úgy exequalhasson az reverendum senior is; hogyha penigh marhákot kaphatnának az aedilisek ott, bé hajcsák és a reverendum senior uram híre nélkül ki ne engedjék” - rögzítették a jegyzőkönyvben. Kovásznán (Covasna, volt Háromszék vármegye) szigorúan tiltották a cimteremben történő temetkezést: „Az czinteremben senki ne temetkezzek sub eadem poenia, ha pedigha külömben cselekednének, el ne temesse a praedikátor”.47 A különböző járványok, a rendszeresen megjelenő pestis, s annak hatalmas pusztítása az 1730-as évek végén, az 1740-es évek elején, arra ösztönözte a felsőbb hatóságokat, hogy végleg megszüntessék a temetkezést a templomokban, s temetőket pedig a helységektől távolabb helyezzék, és azt árkolják, jól kerítsék el (1-6.kép). Mária Terézia királynő a temetkezés rendszabályozását is napirendre tűzte, s királyi rendeletét 1777-ben hirdették ki. Ebben a temetőkre vonatkozóan előírták, hogy ,,A’ melly Temető Kertek edig a’ Templomok kerítéseikben, és a’ Házak között, Városokon és Falukban voltának, azok immár őfelségének parancsolattyábul, melly az egész Országban publicaltattatott telyességgel el hagyattassanak, és kívül a’ Városokon, és Falukon légyenek... Temető Kertek mindenütt jó kerítésekkel ’s árokkal tartassanak, hogy azokban semminémű marha be ne mehessen, ’s kárt ne tegyen... Az illyetén Temető Kertekben ez után mindenütt rend és sor tartasson, nem úgy mint ez előtt szokásban volt sok helyeken, a’ halott arra is vigyázzanak, hogy ha valakinek Attya, Annya felesége v. gyermekei eltemetve voltak; és akar melly Attyafiai, tehát azokk szomszédságában kívántak temetkezni. Ne legyen azért szerte széllyel a’ sírok, hanem sorba temetkezzenek az emberek akar gazdagok akar szegények, a’ hol a’ sor következik ott ásattassék a’ sír számokra... A’ mi illeti a’ Temetkezésbeli Czeremoniákat? 1. Az meg holt testek 48 óráig el ne temettessenek, hanemha a’ beteg Pestises nyavalya által halálozott meg. 2. Két napnál tovább pedig temetetlen ne tartassanak, hanem mentül hamarább koporsóba szegezve be zárattassanak. 3. Nem kell az holt testeket a’ Templomokba vinni, mint eddig némelly helyeken szokásban voltt, hanem egyenessen a’ Temető Kertben, és ottan mélyebb sírokba kelletik le tenni...”48 A vármegyék sorra publikálták a felsőbb parancsolatot. Ennek értelmében járt el például Nagykőrös mezőváros tanácsa is: „Anno 1777 de dato 11 Decembris érkezett tek. fő Szolga Bíránk Vida István Úr Currentalis Levele a’ Praedikátorokhoz a’ végre, hogy ezek szorgalmatossan vigyázzanak azon Királyi k. parantsolatnak bé tellyesítésére, mely a’ f. Lcte Consilium által a’ T. N. Vármegyének intimáltatott a’ Temető helyek, Crypták, és temetésnek ideje és Czeremoniája felől... Ahhoz képest a’ Ns Tanáts a’ régi Temető helyet egy nagy darab Földdel Ketskemét felől meg toldotta és körül árkoltatta, a’ mellyben az említett K.k. parantsolatnak értelme szerént ásattatnak; a’ 46MAKLÁRI PAP Lajos, 1858.401. 47 CSÁKI Árpád-SZŐCSNÉ GAZDA Enikő, 2001.2-5, 19. 48 A királyi rendeletét a kiskun Lacházán hirdették ki. PML Klh Diarium 1777/78. 45-46.pag. 20
