Novák László Ferenc: Fejfa monográfia - Az Arany János Múzeum közleményei 16. (Nagykőrös, 2005)
I. Összegezés
IX. ÖSSZEGEZÉS A könyv megszületését alapvetően az motiválta, hogy a magyar népi kultúrának egyik sajátos megnyilatkozását, a fejfát, a fejfa sírjelet vegye vizsgálat alá monografikus igénnyel. Az elmúlt több mint egy évszázad alatt nagyon sok közlemény látott napvilágot, amelyek a formakincsét, típusait vették vizsgálat alá, és számos tanulmány íródott meg, amelyeknek feltett szándéka volt a jelenség eredetét tisztázni, azaz a fejfaállítás szokásának magyarázatát adni.464 465 A fej fa azonban önmagában érdemben nem vizsgálható. A formakincs számbavétele, a díszítőelemek rendszerezése ugyan alkalmat ad arra, hogy a fejfakincs gazdaságát dokumentáljuk, azonban számos történeti és kultúrtörténeti tényező, néprajzi sajátosság teszi valóban érdekessé és népművészeti értékké a - sajátosan magyar - fából faragott sírjelet, a fejfát. A fejfa vizsgálata kapcsán szükséges magát a temetési ceremóniát vizsgálni, mivel annak számos olyan mozzanata van, amely összefüggésben áll a sírjelölés szokásával. A temetkezés helye, a temető, a sír olyan tényezők, amelyek figyelembe vétele szükséges a népi társadalom és szokásrendszer és a sírjelölés kapcsolatainak feltárásához. A tudományos vizsgálat egyértelműen azt igazolja, hogy a fejfa sírjelek a protestánsok, elsődlegesen is a reformátusok körében található meg, elvétve azonban akad a lutheránusok között is, de például a Székelyföldön az unitáriusoknál is megvolt. Ismeretes, hogy a helvét vallás, a kálvinizmus sajátos „magyar vallás”, amely a török hódoltság kezdetén, a XVI. század közepe táján honosodott meg Magyarországon. Elsődlegesen is Magyarország központi területein, így a Nagy Magyar Alföldön, a Dunántúl baranyai, somogyi, tolnai területein, valamint Erdélyben. Buda eleste - 1541 - után három részre szakadt az ország. Erdély önálló államiságot vívhatott ki, míg az ország jelentős része a török birodalom része lett, török uralom alá került. Meggyengült a római katolikus egyház hatalma. Az érsekségek, püspökségek, káptalanok menekülésre kényszerültek. A törökök a világi birtokosokhoz hasonlóan, az egyházi nagybirtokosokat is veszélyeztették.46' Csupán a kolduló ferences barátok maradhattak meg a hódoltsági területeken - Jászberényben, Kecskeméten). Az önmagára maradt magyarság önrendelkezésének különösen megfelelt a puritán protestáns eszmeiség, s ennek következtében, a kálvinizmus teret hódított a törökök által megszállt területeken és Erdélyben, ahol még államvallás is lett. A lutheranizmus az erdélyi szászok, a királyi Magyarországon élő magyar főurak és északi szláv jobbágyok, valamint a szepességi szászok, cipszerek között honosodott meg. A XVIII. század eleji nagy népesség migráció során a Felföldről jövő északi szlávok és német területekről a Duna mentében ide vándorló németek terjesztették Alföld szerte és a Dunántúlon a lutheránus (evangélikus) vallást. A fejfa sírjel a protestánsok között hódított teret, és jellegzetes magyar kulturális örökségnek tekinthető, amely annak ellenére, hogy viszonylag későn - a XVII. század végétől - jelenik meg, formakincsében, díszítő elemrendszerében számos olyan archaikus vonást őrzött meg, amelyek a magyarság évezredes kultúrájának rekvizitumai. A katolikusokkal ellentétben nem keresztet, hanem faragott faoszlopot állítottak a sírra síijelként a református vallású magyarok. A XVIII. században az Alföldre települt északi szlávok - tótok - döntő többsége lutheránus hiten élt (Alberti, Irsa, Pilis, Péteri, Dunaegyháza, Békéscsaba, Mezőberény, Szarvas, Tótkomlós), s a vallásüldöztetés miatt menekülésre kényszerült evangélikus németek szűkebb csoportja. Akárcsak a szlovákok, a német Kis-Harta, Soltvadkert lakossága, a mezőberényi németek szintén fejfákat állítottak a sírokra, a 464 Összefoglaló jelleggel lásd NOVÁK László, 1980.; KUNT Ernő, 1983.; BALASSA Iván, 1989. 465 A kérdéssel kapcsolatban SALAMON Ferenc, 1885.; SZAKÁLY Ferenc, 1981. 151
