Novák László Ferenc: Fejfa monográfia - Az Arany János Múzeum közleményei 16. (Nagykőrös, 2005)
VI. Fejfa típusok
tók, már nem kizárólag a protestáns, tradicionális sírjel kultusz jelenségei. Olyan temetőkben is megjelentek, ahol évtizedekkel, évszázaddal korábban sajátos, egyéni stílusú fejfák, gombosfák voltak. Legszembetűnőbb a jelenség ott, ahol még állnak a régi típusú fejfák, mint például Bibarcfalván, Nagybaconban. Vargyason már eltűntek a gombosfák, s helyüket a népi iparművészeti kopjafák vették át. Homoródszentpálon a sírkövek világában idegenül hatnak az általános stílusú faragványok. A történeti eseményekhez fűződő megemlékezések is ösztönzőleg hatottak a „kopjafák” készítésére és elterjedésére. Külön is szükséges megemlíteni a mohácsi Történeti Nemzeti Emlékparkot, ahol a fából faragott kopják, buzogányok sokaságát állították fel a szerencsétlen kimenetelű 1526-os mohácsi csata elesettéinek emlékére. Az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozatainak és mártírjainak emlékét is „kopjafák” őrzik a pesti Újköztemetőben. Az 1990-es politikai fordulat után rendre állítottak és állítanak kopjafákat, amelyek köztéri emlékmű funkcióját töltik be, mintegy nemzeti szimbólumként.399 6. Lábfák. Az előzőekben szükségszerűen esett szó a koporsó vivő rudakról, amelyeket eredetileg nem vittek vissza a temetőből, hanem a sírhantba szúrták. A rudakat helyenként a sírgödörbe helyezték a koporsóval együtt temették el. Rendszerint azonban már temetkezési kellékké vált. Az egyházközség tulajdonát képezi, és a fekete zászlóhoz hasonlóan - akárcsak a Szent Mihály-lovát -, a templomba viszik vissza. A koporsóvivő rúd tehát sírjellé vált azáltal, hogy a két darab rudat a sírhanton a halott lábához állították. A fejfához hasonlóan lábfakéni tölt be sí íj el funkciót. A lábfa megtalálható a Kárpát medencében (II.térkép, 60-61 kép, Fejfa kataszter I.) a Tisza völgyében, Tiszától keletre eső vidékeken, így Biharban, a Felföldön Abaújban, Zemplénben (Garbócbogdány, Nagyszalánc), és Erdélyben Kalotaszegen (Magyargyerőmonostor), a Maros felső folyása vidékén (Disznajó) egyaránt, a Dunántúlon ritka jelenség (megtalálható például a somogyi Szennán). A lábfák többsége díszítetlen, de eredeti nagyságú csupán kevés helyen található meg, mint például Belényessonkolyoson (Fini§, volt Bihar vármegye), Hódoson (volt Szatmár megye), Magyarlétán (Litemi de Sus, volt Torda-Aranyos vármegye), Siklódon (§iclod, volt Udvarhely vármegye), Pusztafalun ( Borsod-Abaúj-Zemplén megye). Több helyen gombosra faragják - például Magyargyerőmonostoron (Mánastireni, volt Kolozs vármegye) -, de sok helyütt egészen a sírba süllyesztik, csak a felső részük látható. Kettő-kettő, vagy több, ahányan a sírban nyugszanak. Biharfélegyházán (Ro§iori, volt Bihar vármegye) szintén két lábfát állítottak a sírra.400 Megállapítható, hogy a lábfa is elveszítette eredeti koporsóvivő rúd funkcióját, és a fej fához hasonlóan méreteiben nagy, impozáns sírjelként került a sírhantra. A Tisza mentén Tiszaderzsen, Tiszaszentimrén, Tiszaszöllősön, Abádon, a Tiszazugban - Tiszasason, Tiszaugon, Tiszakürtön - vastag lábfák állnak a síron, azonban egy halottnak csupán egy lábfát állítottak. Egy padmalyos 399 L. JUHÁSZ Ilona, 2002. 400 S.gy. (1986) 120
