Novák László Ferenc (szerk.): Gazdálkodás az Alföldön. Földművelés - Az Arany János Múzeum közleményei 9. (Nagykőrös, 2002)
Termesztett növények - Czeglédi Katalin: Növénynevek és keleti kapcsolataik (körte)
A Kürt nevű forrásnál, pataknál lakók is megkapták e nevet, amely fennmaradt Kürt törzsnevünkben. Kutatásainkból kiderült, hogy a növénynevek egy része arról a folyóról, patakról, forrásról, mocsárról kapta a nevét, amely mellett nőtt maga a növény. A másik része pedig az alaki hasonlóság miatt. A körte Szibériában a folyóforrások vidékén, a tavak, mocsarak környékén vadon megteremhetett. Akár ott, akár délebbre és nyugatabbra nevet a körte formájú gyümölcsnek elődeink a saját szókészletükből adták a nyelvi szokásaiknak megfelelően. Tehát az eredeti víznév elődeink ősi lakóhelyein, a nyelvünk kialakulásának kezdetén hangutánzó szóból keletkezett, az ilyen fajta források pedig többjelentésü szavak születésének szolgáltak alapul. A körte, körtvély gyümölcsnév a hozzá illetve az alkotó elemeihez hasonló tárgyak neveinek, valamint a velük kapcsolatos cselekvések elnevezéseinek széleskörű elterjedtsége a magyaron kívül az uráli és az altaji nyelvekben arra enged következtetni, hogy ezeknek a nyelveknek az ősei tagjai voltak egy közös nyelvi kultúrának már a születésekor, vagyis részt vettek egy olyan nyelvi kultúra megszületésében, megteremtésében, amelynek az egyik nyelvi jellemzője: új szavak teremtése az alaki hasonlóság kapcsán. A későbbi nyelvi kölcsönzéseket ettől külön kell kezelni. Bár a finnugor nyelvekben nem terjedt el a körte gyümölcsnév mint a törökben, de a körtéhez hasonló alakú tárgyak, különösen a gödör, árok, forrás, hal, halfogó eszköz stb. ismert. Következésképp az életföldrajzi szókészlet felhasználásának módszertani alapjai szerint (GOMBOCZ 1925:369-374) a körte, körtvély szónak a születési helye ott lehet, ahol az uráli és az altaji népek elődei együtt előfordultak. A körte alakú gyümölcsnek nevet azonban csak akkor adtak, amikor magával a növénnyel találkoztak., bár a szót már a preuráli (i.e. 5 ezer előtt) és prealtaji korban az ilyen alakú gödrök, források révén ismerték. 2.2. A körte és alakváltozatainak a hangtani vizsgálata: A különböző hosszúságú változatok miatt az összetartozó, vagyis a homorgán helyen lévő hangokat úgy tudjuk felismerni, ha azokat összehasonlítjuk, majd rendszerbe foglaljuk. A kikövetkeztetett kiinduló forma egy négy tagból álló többszörös mellérendelő összetétel: *kVr-tVt-kVk-tVk vö. kör-t-vé-ly. Az első elem (kVr) k- szókezdője eredeti, a végső -r pedig fejlemény: -r < -8 < -d < -t. A kör a gyümölcsnévben nem, de egyébként hosszú magánhangzóval is előfordulhat, vö. magy. körút, köröz. Ennek az az oka, hogy az -ö- triftongus -VvV- < -VwV- < -VyV- < -VgV- < -VkV- (vö. magy. kavar, kever, mari kagyr, finn koukero ‘ferde, hajlított’, csuvas kukár, alt.V. kyj'yr ‘ferde, görbe, hajlított’) (JEGOROV 1964) eredetű hosszú magánhangzóból rövidült. A triftongusban (-VkV- lévő magánhangzó közi -k- az előző nazális eltűnése következtében maradt egyedüli mássalhangzó, vö. magy. kunkor, kanyar, udm. kongro ‘csőr’, kumük kyngyr, üzbég Giyg/r.’ferde, görbe, hajlított’. A kiinduló alak (*kVr-tVt-kVk-tVk) második, harmadik és negyedik tagja együttesen a körte, körtvély te, tvély második részének felel meg. Miután a 172
